Dübörög a bika, bömböl a medve… De mégis mit jelent ez?

Ma már szinte nem telik el úgy nap a tőzsde világában, hogy ne találkoznánk a bika (bull) vagy a medve (bear) kifejezésekkel. A befektetők általában ezzel a két jelképpel írják le, hogy milyen hangulat uralkodik a piacokon, hogyan teljesítenek általánosságban az értékpapírok, vagy azt, milyenek a várakozásaik az árfolyamok és a gazdaság alakulásával kapcsolatosan. Nézzük, hogyan is kell értelmezni pontosan ezeket a szimbólumokat!

Bikapiacnak nevezzük az olyan piacot, ahol az árfolyamok tartósan felfelé tartó trendben vannak. Ebben az esetben a befektetők optimisták, bíznak az értékpapírok vagy nyersanyagok árfolyamának hosszabb távú emelkedésében. A pozitív hangulat nem légből kapott, a bikapiacok alatt a gazdaság jellemzően dübörög, a vállalati profitok nőnek, a munkaerőpiac feszes, sok új munkahely teremtődik, miközben a munkanélküliek száma alacsony.

A medvepiacon ezzel ellentétes tendenciákat tapasztalhatunk, ami az árfolyamok kitartó esésében érhető tetten. A medvepiac alatt makrogazdasági mutatók többnyire leromlanak, a vállalati profitok csökkennek. A gazdasági társaságok szűkülő eredménymarzsai elbocsátásokhoz vezetnek, ami megemeli a munkanélküliséget.

Na de mégis mi az a pont, amikor a medve piacot felváltja egy bika piac, vagy a bikát egy medve? Van erre egy egyszerű hüvelykujjszabályunk: amikor az adott bikapiac csúcsához képest az árfolyamcsökkenés mértéke meghaladja a 20%-ot, akkor beszélhetünk medvepiacról. Fordított esetben szintén ez a 20%-os mérce a mérvadó, csak ebben az esetben a piac aljától számított emelkedésre vonatkoztatjuk.

Most, hogy az alapvető dolgokat tisztáztuk, térjünk rá egy másik témára. Az olvasóban talán már felmerülhetett a kérdés, miért pont a bika, illetve a medve lett az a két állatfigura, amely megszemélyesíti az értékpapírpiacok küzdőterén zajló csatározásokat?

A Merriam-Webster angol etimológiai szótárt felcsapva azt olvashatjuk, hogy a medve kifejezés terjedhetett el előbb, így célszerű ezzel kezdeni a bemutatást. A már emlegetett etimológiai szótár egy angol közmondásból vezeti le ennek eredetét: „to sell the bear’s skin before one has caught the bear”, ami a magyar „ne igyál előre a medve bőrére” mondásunknak feleltethető meg. Nem nehéz észrevenni a kapcsolatot a szólásmondás és a piac esésére apelláló kereskedő között, hiszen a medve vagy más néven a shortos, a piac árfolyamesésre számítva, egy kölcsönkért készletet adott el, a jövőben meghatározott szállítási határidővel, így profitálva a negatív ármozgásokon (drágán eladta, majd olcsón visszavette a készletet). A 18. századra a „bearskin” (medvebőr) kifejezést már a „medvebőrt eladni” értelemben is használták, míg a medvebőrrel kereskedőket „bearskin jobber”-eknek, azaz medvebőr kereskedőknek nevezték. Innen már csak egy lépés volt, hogy a kifejezés még tovább rövidüljön és elnyerje a mai alakját.

A bika eredete ennél homályosabb, annyi azonban biztosnak tűnik, hogy a medvénél valamivel később jelenhetett meg. A bika-medve szembeállítás egyik első megjelenése Alexander Pope nevéhez köthető, aki a brit Dél-Tengeri Társaság körüli buborék 1720-as kipukkanása előtt egy írásában magasztalta a vállalatot, ahol – az addigra már elterjedt medve motívum mellett – a bika is megjelent. Azonban itt még messze nem a mai jelentésben tűnt fel. A bika egyrészt egy, a spanyolokra vonatkozó utalásként is értelmezhető, de az sem zárható ki, hogy csupán a rím kedvéért lett a bika a medve ellentétpárja. A motívum ezt követően hosszú időre eltűnt, majd a 19. század közepén bukkant fel újra. Ebben az időben élték ugyanis virágkorukat a különféle állatviadalok, köztük az egyik leginkább néző csalogató látványossággal, egy medve és egy bika vérre menő küzdelmével. Ekkorra a medve már régen elterjedt fogalom volt, így adta magát a párosítás, hogy a bika az értékpapír piacokon is a medve ellenfelévé váljon. A kapcsolást pedig tovább erősítette a két fenevad „harci stílusa”. A medve a harc elején a hátsó lábaira áll, kiegyenesedik és egy felülről lefelé irányuló csapással indít, míg a bika lehajtja a fejét és lentről felfelé szúr a szarvával. Ezek a mozgások megfeleltethetőek a tőzsdei árfolyammozgásokkal.

Végezetül pedig nézzünk pár statisztikát. Az amerikai S&P 500 indexet vizsgálva 1932. júniusa óta összesen 15 bikapiaccal és 14 medvepiaccal találkozhattunk. Egy bikapiac átlagosan öt évig tartott és 177%-os emelkedést hozott, míg a medvepiacok átlagosan másfél évig tartottak és 36%-os visszaesést hoztak. Ugyanakkor mindkét esetben nagy a szórás. Az elmúlt 90 év leghosszabb bikapiaca a 2008-as válság után bontakozott ki, amely 2009 márciusától 2020 februárjáig tartott. Bár a hosszát tekintve nem volt párja, a 401%-os hozamát tekintve csak a képzeletbeli dobogó második fokára állhatna fel. Az 1990 és 2000 közötti bikapiac, bár több, mint egy évvel rövidebb volt, 16 százalékponttal nagyobb növekedést hozott. A másik végletek ellenben mind hozamában, mind pedig időtartamában csupán töredéke voltak ezeknek. A legrövidebb bikapiac a két évet sem érte el, míg a legkisebb hozamú „csupán” 48%-os felértékelődéssel járt.

A medvepiacok időben álltalában kevésbé kiterjedtek, átlagosan másfél évig tartanak. A leghosszabb és egyben a legnagyobb visszaesését hozó időszak 1937 és 1942 között tartott és 59%-os zuhanást eredményezett. A legrövidebb a koronavírus 2020 februári megjelenését követően bontakozott és alig több, mint egy hónapig tartott, ugyanakkor ez alatt az idő alatt is 34%-os bezuhanást okozott. Az 1990-ben kibontakozó, rövid, közel három hónapos visszaesés medvepiacnak nevezéséhez kisebb „jóindulat” is szükségeltetik, ugyanis ebben az időszakban a részvénypiacok esése épen, hogy csak elérte a 20%-ot.

És mit mond el mindez nekünk a jövőre vonatkozóan? Bármennyire is fájó kimondani, keveset. Amit biztosan tudunk állítani, hogy a 20%-os hüvelykujjszabályunk alapján az S&P 500 index június elején hivatalosan is bikapiacba lépett, így az elmúlt hónapokat a bika dübörgése jellemezte. Ez alapján mondhatnánk, hogy akkor a historikus átlag szerint a következő öt évben 177%-os felértékelődés várható, de ez már csak az adatok nagy szórása miatt is komolytalan lenne. Bár az emberek szeretik a múltbeli eseményeket mintegy horgonyként használni, hogy legyen mibe kapaszkodni a jövő bizonytalansága ellenében, ritka, hogy az egykor látott mozgások, alakzatok pontosan visszatérnének. Mark Twain-nek van egy ide passzoló idézete: „A történelem nem ismétli önmagát, de rímel”. Azaz bár vannak hasonlóságok, pusztán ezekre építeni nem lehet. Azt, hogy milyen hosszan fog tartani a jelenlegi bikapiac, vagy hogy mekkora mértéket fog ölteni, sokkal inkább a makrogazdaság állapotán, a vállalati profitok alakulásán és a befektetők várakozásain fog múlik.