Nagy fordulat a 2024-es választásokhoz képest, ahol a republikánusok mind a két helyet magukénak tudhatták. A következménye pedig óriási lett, hiszen lehetővé vált a „trifecta” kormányzás, amely értelmében zökkenőmentessé váltak a kormányzati kinevezések; Trump a kongresszusi hátszél birtokában masszív rendeleti kormányzásba kezdett; az adó- és gazdaságpolitikát szinte azonnal átírták; a költségvetési viták jellege megváltozott, hiszen megosztott kormányzás idején (amikor a Kongresszus valamelyik háza a demokratáké volt) rendszeresek voltak a kormányzati leállással fenyegető, hónapokig tartó költségvetési viták és nem utolsó sorban a Demokrata Párt mozgástere jelentősen beszűkült.
A Képviselőházat a nép házának is nevezik, mert a lakosság arányában képviseli a választókat és sokkal gyorsabban reagál a napi változásokra. Kezében van a minden olyan döntés, amely adókról vagy éppen állami pénzek elköltéséről szól. Ezzel szemben a Szenátus tagjait hat évre választják, amely a Képviselőházat és az Elnököt ellenőrzi. Jóváhagyja az elnöki kinevezéseket vagy éppen a nemzetközi szerződéseket.
A helyzet most nem jól alakul, már amennyiben republikánus oldalról nézzük. A bevezetőben említett két bejelentés pedig valószínűleg ezt próbálja orvosolni. A 30 éves kötvényhez vannak például árazva a hosszú lejáratú vállalati kötvények, vagy éppen az infrastrukturális beruházások finanszírozása vagy az önkormányzati kötvények. A most bejelentett „kötvénycsere” ügylet – amely alkalmi limite 2 milliárd dollárról 4 milliárdra emelkedett – lényege, hogy a 30 éves, kevésbé likvid kötvényeket visszavásárolják, és helyette rövidebb futamidőt bocsátanak ki. Volt ilyen már, 2011-12-ben a FED „operation twist” hadművelete pont erről szólt. A különbség annyi, hogy ha nagyon szükséges a FED tud pénzt nyomtatni a művelethez, a pénzügyminisztérium azonban nem, így utóbbi hatása és mozgástere jóval csekélyebb. A pénzügyminisztérium úgy tűnik nem tesz más, mint szór egy kis sót még a tengerbe, és reménykedik, hogy szavára majd változik valamit a 30 éves hozam. Eddig a trendet megfordítani nem sikerült, inkább csak megakasztani, a 30 éves kötvény igazából továbbra is ordít a kamatemelésért, de erről Trump persze hallani sem akar. Nem mellesleg kérdés, hogy akkor most mi a feladata a fiskális és mi a monetáris politikának, mert mintha Káosz professzor kezdené átvenni az irányítást.
Innen jutunk el a venezuelai olajhoz, amely szintén nem más, mint kampányfogás. A múlt heti Részvénypiac hírlevélben már írtuk, hogy a venezuelai olajat tényleg nehéz kitermelni, annak költsége elérheti hordónként a 40-70 dollárt is, azaz egészen kivételes esetben lehet csak nyereséges. Előzetes becslések szerint 100 milliárd dollárt kellene a rendszerbe invesztálni, hogy az egész működőképes legyen, de mivel ez egy előzetes becslés, biztos, hogy többe fog kerülni. Nagyjából mindent, költői túlzással a nulláról kell felújítani, az elektromos rendszerektől kezdve, a logisztikai eszközökön át, de szükség van a hígítás miatt számos adalékanyagra is. Ugyanakkor republikánus szempontból fontos lenne, hogy az olaj ára csökkenjen, mert az USA-ban a 3 és 4 dolláros benzin/gázolaj ára közötti különbség pont egy választási vereséget jelent és mindegy is, hogy ki van hatalmon, ott erre érzékenyen reagálnak. A lenti ábrán pedig látható, hogy ma már négy dollár feletti a benzin kiskereskedelmi ára, amely háromnegyed éve még „csak” három dollár volt, öt éve pedig kettő.
Aktuális hosszú távú ajánlásaink (egy éves célárak DCF-modell alapján):
A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.
