Javában zajlik a 2025 negyedik negyedéves gyorsjelentési szezon. Az USA-ban a vállalatok kb. fele már jelentett, míg Európában kb. a 30%-uk – utóbbi régió vállalatai mindig kicsit később teszik közzé eredményeiket az USA-hoz viszonyítva.
Portfólió-építési szempontból Európa ma továbbra is alulsúlyozott régió a globális tőkepiacokon. Az MSCI ACWI indexben Európa súlya 15% alatti, szemben az Egyesült Államok 63–65% közötti részesedésével. A klasszikus MSCI Europe index piaci kapitalizációja globálisan is mérsékelt, és a befektetők döntő része ma is a növekedési sztorikra – elsősorban az Amerikára és az ott domináns technológiai szektorra – építi a portfólióit. A közép-kelet-európai régió súlya még alacsonyabb: az MSCI Emerging Europe részesedése az MSCI Emerging Markets indexben 2% körüli, a teljes globális részvénypiacon pedig 0,3–0,4% körüli, így a térség stratégiai szempontból továbbra is marginális súlyt képvisel. Tőkepiaci értelemben ez azt jelenti, hogy már kis újrabefektetési áramlások is érdemi árfolyamhatást generálhatnak, különösen egy stabilizálódó makrokörnyezetben. Bár az idei részvénypiaci teljesítményre sem lehet panaszunk, hosszabb távon is lehet tér az európai részvénypiacok előtt – amennyiben a kontinens sikeres válaszlépésekkel tud felelni a jelenleg is terítéken lévő kihívásokra.
Sokszor dilemma, hogy a gazdaság aktuális állapotának értékelésekor, amely például egy kereskedési ötlet megalapozására is szolgálhat, milyen adatokat vegyünk figyelembe: makró vagy mikró? Elég távolról feldolgozni az információkat (makró) vagy menjünk kicsit közelebb a történésekhez (mikró)? Előbbi kockázata, hogy átsiklunk fontos összetevők felett, utóbbié, hogy elveszünk a részletekben. Különösen aktuális ez a harmadik negyedéves jelentési szezon végeztével.
Bár Jerome Powell, az amerikai jegybank elnöke a NABE konferencián egy rendkívül fontos nyilatkozatot tett, amely a mérlegleépítés befejezésének lehetőségét vetítette előre, ez a bejelentés meglepően kevés figyelmet kapott a piaci szereplőktől. Ennek oka, hogy a nap fókuszát szinte teljes egészében elvitte a Kína és az Egyesült Államok között (újra) kibontakozó vámháború, amely során Kína külön kikötői díjakat kezdett beszedni az USA-hoz köthető hajóktól, válaszul az amerikai hasonló intézkedésekre. A kereskedelmi konfliktus dominálta a híreket és a befektetői diskurzust, így Powell szavai háttérbe szorultak. Azonban a FOMC október 29-i ülésén hivatalosan is bejelentésre került, hogy a FED decembertől megváltoztatja értékpapír-állományának kezelését.
A magyar kormány az előző hétvégén több megállapodást is kötött Donald Trumppal, aminek piaci szempontból véleményünk szerint két igazán fontos része az orosz energiával szembeni szankciók alól való mentesség, illetve a pénzügyi védőháló. Bár utóbbival kapcsolatban egyelőre még nincsenek konkrétumok, potenciálisan nagy támaszt jelenthet a magyar eszközök mögött, míg a legalább egy éves mentesség az orosz energiára kivetett szankciók alól egy rossz forgatókönyv kiárazását jelenti. Mindkettő erősíti a forintot, bár a pénzügyi megállapodás hatásának mértéke valószínűleg az Argentínának nyújtott védőhálóhoz képest jóval kisebb lehet, mivel a magyar gazdaság fundamentumai sokkal jobbak a dél-amerikai országénál. A bejelentések hatására a forint erősödött, és nem kizárható további izmosodás sem a hazai fizetőeszközben.
Az egészségügyet sokáig a befektetők menedékként kezelték. Recessziók idején sem esik sokat az ellátási igény, gyógyszert akkor is vesznek az emberek, ha a gazdaság gyengélkedik. Mégis 2023 és 2025 között az amerikai egészségügyi szektor relatíve alulteljesített az S&P 500-hoz képest. Miért? A válasz túlmutat a tőzsdén: politikai beavatkozások, Covid-utáni normalizáció, lobbiérdekek és hétköznapi költségterhek egyaránt szerepet játszanak. A makrókép sem ad teljes védelmet: bár az USA egészségügyi kiadásai 2024-ban elérték a GDP 18%-át, a költségkontroll politikai kényszere miatt a szektor árazási ereje csökkenhet. A befektetői narratíva így átalakul: a korábbi passzív defenzíva helyett ma a napi szalagcímekre érzékenyebb, katalizátor-vezérelt iparág, ahol a szabályozási környezet legalább akkora súllyal esik latba, mint a keresleti fundamentumok.
Október 20-án immár 19. napja tart a kormányzati leállás a tengerentúlon és a fogadási irodák szerint akár 41 napig is eltarthat ez a politikai patthelyzet. Hét évvel ezelőtt a legutolsó leállás 35 napig tartott, ami az eddigi leghosszabb időszak volt. Becslések szerint a szövetségi kormányzati működés leállása minden egyes héttel körülbelül egytized százalékponttal csökkentheti az USA GDP-jét az adott negyedévben. Az immár harmadik hete tartó folyamat az amerikai 1,2%-os évesített negyedik negyedéves növekedést is érdemben visszafoghatja.
Idén júniusban a tengerentúli inflációs adatok ismét megerősítették a dezinflációs trend folytatódását. A fogyasztói árindex (CPI) havi változása további lassulást mutatott, ami első ránézésre megnyugtató fejlemény lehetne a piaci szereplők számára. Ugyanakkor az inflációs lassulás forrásainak mélyebb vizsgálata már jóval árnyaltabb képet fest: a trend hátterében egyre inkább a kereslet visszaesését sejthetjük, ami hosszabb távon kedvezőtlenebb kilátásokat hordozhat, különösen egy fogyasztás vezérelt gazdaság esetében, mint az Egyesült Államok.
Volt idő, nem is oly rég, amikor Donald Trump és Elon Musk még a politikai és technológiai elit két, egymástól látványosan különböző pólusát képviselték. Egyikük populista hullámon lovagolt be újra a Fehér Házba, másikuk rakétákat lőtt az űrbe miközben kriptovalutákkal zsonglőrködött a közösségi médiában. A 2024-es elnökválasztási kampány során azonban valami megváltozott: a két titán egymásra talált. Musk, aki korábban nyíltan kritizálta a politikai elitet, függetlenségét és excentrikusságát hangoztatva hirtelen Trump szövetségesévé vált.
Márciusban még arról szólt a fáma, hogy az Egyesült Államok gazdasága bajban van: az atlantai FED GDPNow modellje súlyos, 2,7% körüli GDP zsugorodást becsült az első negyedévre, erről pedig itt írtunk is egy cikket*. Most már látszólag egész más szelek fújnak, és a jegybank számításai szerint a második negyedév fergeteges lesz, a június 2-án frissített becslés szerint 4,6%-os bővülést érhet el a világ legnagyobb gazdasága. De hogy lehetséges ilyen éles váltás? Mi van a számok mögött?