Elkezdődött az új tanév és úgy tűnik, az amerikai időközi választásokra való felkészülés is. Mert a hétvégi a venezuelai olajipart érintő elnöki bejelentést csak ennek mentén tudjuk értelmezni. Ugyanis a hírtől az iparág, rövid távon, jó esetben is csak, mint ólomszárnyú betonbagoly fog szárnyalni.
Lassan túl vagyunk a vállalati gyorsjelentési szezonon, és bár júniusban még naivan abban bíztunk, hogy majd tisztábban látunk a nyár végére, hát, nem így alakult. Annyi történt, hogy a sok okoskodással csak gyarapítottuk a füst súlyát, és szórtunk még egy kis sót a tengerbe.
A MOL 2026 második negyedévében jelentős eredményjavulást ért el a magasabb olaj- és gázárak, valamint a javuló finomítói marzsok támogatásával, miközben több korábbi működési nehézség is enyhült. Az MBH Befektetési Bank a kedvezőbb kilátások és a NIS-akvizíció várható hatásai nyomán 4404 forintra emelte egyéves célárát, ugyanakkor a részvény jelenlegi árfolyama mellett továbbra is semleges ajánlást tart fenn.
Állítólag Mark Twain egyszer azt írta, hogy a történelem nem ismétli magát, de gyakran rímel önmagával. Elemzőként egyik feladatunk, hogy a sorok végén megtaláljuk a rímeket, ugyanakkor el kell tudnunk képzelni egy olyan jövőt is, amit mai tudásunk alapján még nehéz megfogalmazni. És persze nem mehetünk el amellett sem, hogy az előrejelzés fundamentális, azaz például pénzügyi része is a helyén legyen.
Remekül mutat az a tankönyvi – és a legtöbb esetben a tapasztalat által alátámasztott – példa, hogy a mérethatékonysággal csökken az előállítás költsége. Ha szakbarbárkodni szeretnénk, akkor a jelenség neve Wright-törvénye. Theodore Paul Wright az 1930-as években figyelte meg, hogy ha megduplázódik a repülőgépek gyártása, akkor a költségek 10-20%-kal csökkennek. Zseniális megfigyelés, feljegyzés és bizonyíték, amely többnyire remekül működik. De a 21. században jött a mesterséges intelligencia és elkezdte rugdosni a dinamitos ládát: vajon mi lehet benne? És boom: volt Wright törvénye, nincs Wright törvénye.
Warren Buffett egyszer azt mondta, hogy kockázat az, amikor nem tudod, hogy mit csinálsz. De ahhoz, hogy tudjuk, mit csinálunk, képesnek kell lennünk valamilyen valószínűségeket társítani ahhoz, hogy az általunk ismert világnak milyen megjelenési formái lehetnek a közeli és távoli jövőben.
A piac fogaskerekei nyáron sem állnak le, bár emlékezhetünk olyan évekre, amikor tényleg nem történt semmi ebben a három hónapban. Most egészen biztosan nem ez a forgatókönyv fog megvalósulni.
Egy hét, és kezdetét veszi a 2026-os év második negyedéves gyorsjelentési szezonja. Már július 9-én megtudjuk a Pepsi eredményét, azonban ez most pont senkit sem érdekel. Számos alkalommal írtunk már róla, de persze aki követi a piacokat az pontosan tisztában van vele, senkit sem érdekelnek az olyan cégek, mint a Pepsi. Ha egyesével végigpörgetjük az S&P500 tagjait, akkor siralmas kép fogadhat bennünket. Március vége óta a technológia emelkedett óriásit, majd az elmúlt hetekben némi szektorrotációt láthattunk, a befektetők felfedezték a pénzügy iparágát és az egészségügyet, amely utóbbi, véleményünk szerint méltatlanul lett elfeledve, de most a technológiai ígéretek által elhomályosított világban ismét fókuszba került.
Kellemetlenül egysíkú ismét a mesterséges intelligenciáról, annak várható, esetleges következményeiről írni, pláne az iráni események kapcsán. Utóbbit nem is tudom ki követi már nyomon, a piacok biztosan egyre kevésbé, mert nagyon nem mozgatja már meg a napi árakat, ha Trump éppen két perccel ezelőtti véleményének mond ellent.
A mesterséges intelligenciával egyrészt a frászkarikát lehet az emberre hozni, de ugyanakkor a legutópisztikusabb jövőt is le lehet vele festeni. Arthur Schopenhauernek, aki talán az egyik legpesszimistább filozófus volt, tulajdonítják azt a mondást, hogy kétfajta ember létezik, tartsd magad távol mind a kettőtől. Persze nagy a valószínűsége, hogy ez mégsem az ő szájából hangzott el, de ahogy az olasz mondja: „Se non è vero, è ben trovato.”, azaz ami nem igaz, az is jellemző.