Szezonálisan a legrosszabb időszakon vagyunk túl, de nem 2025-ben! Már Mark Twain is megírta az 1800-as évek végén, hogy: „Október: Ez az egyik különösen veszélyes hónap a részvényekkel való spekulációra. A többi a július, január, szeptember, április, november, május, március, június, december, augusztus és február.”
Az elmúlt két hét részvénypiaci cikkeiben csak érintőlegesen ejtettünk szót a vállalati gyorsjelentésekről. Mára azonban már összegyűlt annyi adat és információ, hogy nagy valószínűséggel kijelenthetjük: ez az, amire számítottunk. A vállalati eredmények – vámok, deglobalizáció, MI hype, Trump volatilitás ide vagy oda – növekednek, ami kulcsfontosságú a részvénypiaci árazás igazolása szempontjából. Ahhoz nem fér kétség, hogy néhány piac árazása magas, de ehhez hozzátartozik, hogy historikusan magas azok jövedelmezősége is.
A 2010-es évek elárasztott minket a rövidítésekkel. FOMO, fear of missing out, azaz félelem attól, hogy valamiből kimaradunk. A megoldás? Részvényeket kell venni. BDP, buy the dip, azaz vedd meg az esést. A megoldás? Részvényeket kell venni. TINA, there is no alternative, azaz nincs alternatíva arra, hogy értelmezhető hozamot érj el a részvényektől eltérő eszközosztályban. A megoldás? Részvényeket kell venni. (Ez utóbbi kijelentés fénye természetesen a kötvények, az arany és/vagy a vegyes alapok elmúlt kétéves jó teljesítménye után kicsit megkopott). A lista nem teljes, sőt! Nyár közepén azonban egy új mozaikszó ütötte fel a fejét: TACO.
Bár eddig is szélsebes volt az mesterséges intelligencia fejlődése, most kifejezetten felgyorsultak az események. Nyilván van, aki ezzel vitatkozik, hiszen az MI-forradalmat sokan kb. a ChatGPT első élesítésétől számolják (2022 novembere), de az MI kezdete sokkal korábbra tehető.
Bizonyos időközönként, az adatok frissítésének függvényében, előkerül egy ábra, mely a világ különböző területein élő háztartások megtakarításainak különböző eszközök közötti megoszlását mutatja. Nagyon tanulságos, érdemes rápillantanunk.
Az utóbbi hetekben sokszor előkerült részvénypiaci helyzetképünk oldalain az amerikai adósságpálya helyzete. Nem véletlen, hiszen a mindennapi (pénzügyi) közbeszédet is az uralja, hogy vajon fenntartható-e vagy sem a jelenlegi helyzet? Kis túlzással ahány közgazdasági elmélet és felfogás, nagyjából annyi válasz is lehetséges.
Mindenki megnyugodhat! A FED meglépte az (első) 25 bázispontos kamatcsökkentését és ezzel hozott is ajándékot meg nem is. Hiszen a 25 bázispont mégsem 50, ahogy azt a Trump adminisztráció már hónapok óta várja, de végtére is mégiscsak egy csökkentés, azaz enyhítés a gazdaságnak – bár nem ez a 25 bázispont váltja meg majd a munkaerőpiacot. Így a FED is fellélegezhet, hogy valamit mégiscsak tett az ügy érdekében. Ez a fenti folyamat most az a címkét kapja, hogy kockázatkezelés a romló munkaerőpiaci kilátásokra válaszolva („risk management in response to downside risks in the labor market”).
Első pillantásra érdekes képet mutat a piac. Ha megnézzük a 2025-ös hozamokat, akkor az látható, hogy a legnagyobb hozamot (legalábbis a mai napig) az arany és a magasabb kockázatú részvények érték el.
A lenti képen én vagyok látható, miközben a nyaralás utolsó napján ellenőrzöm a helyi ingatlanárakat, hogy megéri-e ideköltözni. Aztán persze az ember felteszi magának a kérdést, hogy ugyan minek? Mi értelme lenne egész évben a tengerparton üldögélni? Mert a Taxi 2 című film óta tudjuk, hogy mindenki gyanús, aki barna, „mert aki barna, az a napon döglik, nem csinál semmit, a semmittevés pedig gyanús…”
A Goldman Sachs elemzése szerint a beszámolójukat közzétett cégek kb. kétharmada meghaladta az elemzői várakozásokat, amely körülbelül TOP10-es eredmény – azaz egészen jól vették a vámháború, a gazdaságpolitikai bizonytalanság és lehetne sorolni, akadályait a cégek. De persze tudjuk, az ördög mindig a részletekben rejlik, és a részletek nem feltétlenül ennyire rózsásak.