Diverzifikáció: A pénzügyi biztonság alapköve

A pénzügyi világban az egyik legfontosabb kulcsszó, amellyel találkozhatunk, a „diverzifikáció”. De mit is takar pontosan ez a kifejezés, és miért olyan fontos a pénzügyek terén? Ebben a cikkben megvizsgáljuk a diverzifikáció lényegét és annak fontosságát a pénzügyekben.

A diverzifikáció egy kockázatkezelési stratégia, melyet követve a befektetők különböző kockázatú eszközökbe fektetik pénzüket, hogy ezáltal eloszlassák köztük a felmerülő kockázatot. Egy jól diverzifikált portfólió lényege, hogy minimalizálja a befektetésekkel járó kockázatot és csökkentse az egyes eszközök kilengésének (volatilitásának) hatását a teljes portfólióra. Az egyik legismertebb diverzifikációhoz kapcsolódó mondás is felhívja a figyelmet a befektetői stratégia fontosságára: „ne rakd az összes tojásod egy kosárba”.

Ha az egyetlen kosár, amiben a tojásainkat tároljuk eltörik, akkor a benne lévő összes tojásunkat is elveszítjük. Ez lefordítva pénzügyi nyelvre annyit jelent, hogy ha egyetlen eszközbe vagy eszközosztályba fektetünk be, akkor annak drasztikus értékcsökkenése, vagy akár teljes értékvesztése jelentős veszteséget okozhat. A diverzifikált portfólió azonban jobban ellenáll az ilyen eseményeknek, mivel az egyes eszközök eltérő módon reagálnak a piaci változásokra.

Diverzifikációs stratégiák

A befektetők számos diverzifikációs stratégia közül válogathatnak, az alábbiakban ezek közül vizsgálunk meg párat, melyeket akár egymással kombinálva is érdemes lehet alkalmazni.

1. Eszközosztályokon belüli diverzifikáció

A két legfőbb befektetési osztálynak a részvények és kötvények tekinthetők. A szakemberek szerint ezek negatív korrelációban állnak egymással, azaz ha az egyik emelkedik, akkor általában a másik csökken, és ugyanez igaz fordítva is. A legnépszerűbb a 60/40 portfólió, amiben a befektetők 60%-ban részvényekbe és 40%-ban kötvényekbe fektetik vagyonukat reménykedve, hogy az egyik osztály alul teljesítését a másik ellensúlyozza. A befektetők természetesen használhatnak más arányokat vagy eszközosztályokat is a portfóliójuk diverzifikációjához – utóbbira példa, ha ingatlant, nyersanyagokat vagy akár ETF-eket is bevonnak a befektetéseik körébe.

2. Iparágakon vagy szektorokon belüli diverzifikáció

A különböző iparágak és szektorok között jelentős különbséget észlelhetünk a hozamok és kockázatok tekintetében. A szektorok közötti diverzifikáció hasznosságának bemutatására jó példa lehet a pandémia idején bevezetett kijárási korlátozás. A légiipar ebben az időszakban kifejezetten rosszul teljesített az utazási korlátozások miatt, azonban vele szemben a technológiai szektor jól tartotta magát, és még növekedni is tudott. Ha a portfóliónk ebben az időben nagyrészt légiipari vállalatok részvényeiből és kötvényeiből állt, akkor jelentős veszteségeket szenvedhettünk, viszont ha jól diverzifikáltunk – akár technológiai vállalatok értékpapírjaival –, azzal elkerülhettük a drasztikus veszteségeket, sőt akár nyereséget is elérhettünk.

3. Földrajzi elhelyezkedés szerinti diverzifikáció

A befektetők tovább tagolhatják portfóliójukat különböző földrajzi területek szerint. Ez azért fontos, mert az országok és régiók eltérő módon reagálhatnak a gazdasági változásokra. Az országok monetáris politikájuk és gazdasági tevékenységeik különbségei miatt eltérő lehetőségekkel és kockázati szintekkel rendelkeznek. Például, ha egy országban gazdasági válság tör ki, attól függetlenül más országokban az eszközök értékei növekedhetnek.  

A régiók vagy országok fejlettségi szintje alapján is diverzifikálhatják portfóliójukat a befektetők: A fejlődő országok nagyobb hozamlehetőségeket kínálnak, azonban magasabb kockázatot is jelentenek, míg a fejlett államok általában kisebb hozamlehetőségeket, de kevesebb kockázatot is jelentenek, így ezeket is érdemes lehet figyelembe venni a befektetések választásakor.

4. Vállalati életciklus szerinti diverzifikáció

A vállalati életciklus szerint két részre osztják a tőzsdén jegyzett cégeket: növekedési- és értékrészvényekre. A növekedési részvények körébe olyan vállalatok tartoznak, amelyek a vállalati életciklusuk növekvő fázisában vannak, így azok magasabb hozampotenciállal rendelkeznek. Az értékrészvényekhez ­­– a növekedési részvényekkel szemben – olyan vállalatok tartoznak, amik már érett életciklusukban járnak, így kisebb a bennük rejlő növekedési potenciál. Az értékrészvények kiszámítható, stabilabb hozamokkal és kisebb veszéllyel járhatnak, míg a növekedési részvények kockázatosabbak, azonban magasabb hozam is társulhat a vállalt kockázathoz.

5. Piaci kapitalizáció szerinti diverzifikáció

A befektetők a vállalatok tőzsdén jegyzett részvényeinek összértéke, vagyis piaci kapitalizációja alapján is feloszthatják befektetéseiket. A kisebb piaci kapitalizációval rendelkező vállalatoknak nagyobb a növekedési potenciálja, miközben a magasabb kapitalizációjú vállalatok általában biztonságosabb befektetésként szolgálnak.

Összességében a diverzifikáció kulcsfontosságú szerepet játszhat a sikeres befektetési stratégia kialakításában. A lényege, hogy a befektető elosztja a tőkéjét különböző eszközosztályok, iparágak, földrajzi területek vagy vállalat típusok között, és ezáltal a portfólió sokszínűsége csökkenti az egységes piaci mozgások hatását, így stabilabbá teheti a hozamokat és csökkentheti a kockázatot.