Weiszmann Péter

Első és második olajválság

Az 1970-es, 1980-as években két meghatározó nemzetközi konfliktus is kibontakozott, melyek jelentős gazdasági és politikai következményekkel jártak: a jom kippuri háború 1973-ban és az iráni-iraki háború 1980-88-ban. A két konfliktus hatása messze túlmutatott a hadszíntereken, globális olajárrobbanásokat idéztek elő, súlyosbították az inflációs válságokat, és áttételesen hozzájárultak az úgynevezett monetáris fordulat megvalósításához.

A jom kippuri háború mögött egy korábbi konfliktus, az 1967-es hatnapos háború következményei húzódtak meg. A hatnapos háború során Izrael jelentős területeket foglalt el (Golán-fennsík, Sínai-félsziget), amit a térség arab államai nem voltak hajlandóak elfogadni. Egyiptom és Szíria 1973. október 6-án támadást indítottak Izrael ellen. A kezdeti katonai sikereket követően Izrael amerikai támogatással visszavágott, és a konfliktus végül október 26-án zárult az ENSZ közvetítésével. A háború legmeghatározóbb gazdasági következménye azonban nem magából a konfliktusból, hanem az arab világ arra adott válaszából származott: az OPEC arab tagállamai olajembargót vezettek be az Izraelt támogató országok ellen. Ennek hatására az olaj hordónkénti ára rövid időn belül a négyszeresére emelkedett (3 dollárról 12 dollárra). A világ fejlett gazdaságai így hamarosan elszálló inflációval, reálbér-csökkenéssel és növekvő munkanélküliséggel szembesültek, felütötte a fejét a stagfláció.

Az iráni-iraki háború hátterében részben területi, részben pedig ideológiai szembenállás állt. Az 1979-es iráni iszlám forradalom megváltoztatta a regionális viszonyokat. A síita teokrácia megszilárdulását Szaddám Huszein (szunnita) fenyegetésként azonosította. Irak 1980-ban támadást indított Irán ellen, bízva egy gyorsan kivívható győzelemben. Azonban elszámította magát, a gyors sikerek reménye gyorsan szertefoszlott, a konfliktus egy nyolcéves, rendkívül véres háborúvá nőtte ki magát. Az események hatására Irán és Irak olajtermelése is szignifikáns csökkenést mutatott. Az olajpiaci reakciók hevesek voltak. 1979 áprilisában az átlagos hordónkénti nyersolajár 15,85 dollár volt, az iráni forradalmat követően pedig 39,50 dollárra ugrott.

Az olajsokkok hatásai késleltetve érződtek igazán. Az amerikai reál GDP 1974 első negyedévében kezdett csökkeni és ez a trend kitartott egészen a következő év első negyedévéig, holott az olajembargó már 1973 októberétől életben volt és 1974 márciusában véget is ért. A válság során az USA reál GDP-je 3,2%-kal csökkent. Az Egyesült Királyság reál GDP-je 1974Q3 és 1975Q3 között 3,3%-kal esett vissza. A háború véget vetett a japán gazdaság éves átlagos 8-9%-os növekedési időszakának. A második olajválság során az USA reál GDP-je 2,2%-kal csökkent, de ezt követően gyors visszapattanás történt. A Japán gazdaság elkerülte a recessziót, viszont a gazdasági növekedés lassult. Németországban viszonylag alacsony visszaesés történt.

És hogyan reagáltak a részvénypiacok? Az S&P 500 már korábban, 1972 végén lefordult, a jom kippuri háború kitörése azonban jelentős mozgásokat hozott, és gyorsította az esést. 1972 decembere és 1974 szeptembere között 46%-kal esett az S&P 500. Bár 1975-ben ismét emelkedésnek indult az index, a korábbi csúcsot csak 1980-ra érte el ismét. A második olajválságon, bár a Volatilitás némileg emelkedett, viszonylag gyorsan túltette magát az amerikai piac (-21%). A Nikkei 225 37%-os esést szenvedett el a jom kippuri háború kitörését követően, míg a második olajválság során elkerülte a medvepiacot, csupán egy 14-15%-os korrekció zajlott le, az is később, 1982 során. Az európai részvénypiacok teljesítményének vizsgálata viszont bonyolultabb, hiszen a ma ismert és használt európai indexeket csak a ’80-as évek második felétől vezették be. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) részvényindexe azonban elérhető az 1970-es évekre. Ez alapján 35%-os, illetve 22%-os visszaesést figyelhettünk meg a két konfliktussal kapcsolatban.

A helyzet azonban nem olyan egyszerű, hogy mindezeket egyedül az olajárrobbanás számlájára lehessen írni. 1971-ben Richard Nixon amerikai elnök megszüntette a dollár aranyfedezetét, ezzel lényegében összeomlott a Bretton Woods-i pénzügyi rendszer. És ne feledjük el, hogy ekkor még a monetarista fordulat előtt álltunk, a jegybankok nem voltak képesek felvenni a küzdelmet az inflációs nyomással, túl későn és nem megfelelő módon reagáltak. Így a monetáris politika félremenedzselése tovább erősítette a problémákat, növelte a volatilitást. A keynesiánus monetáris politika kudarca után Paul Volcker Fed elnöksége hozta el a változást. Volcker monetáris forradalma, bár hosszútávon megteremtette a pénzügyi stabilitást, az 1979-80-as olajválság hatásait elmélyítette, recessziót idézett elő az Egyesült Államokban.

(A fenti grafikon az S&P 500, a Nikkei 225 és a FAZ index havi loghozamait mutatja. A két szürkével jelölt időszak az olajválságok időszakát hivatott bemutatni, míg a piros időszakok a háborúk tényleges időtartamát jelölik.)

A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.