Rávetette magát a lakosság a banki hitelekre

A tavalyi visszaesést követően váratlan erővel tért magához a lakossági hitelpiac. Vajon érdemben és tartósan megnőtt a lakossági hitelkereslet, vagy csak a tavaly elhalasztott hitelfelvétel pótlása zajlik, amit követően ismét lassabb tempóra váltanak az új hitelkihelyezések? Az MBH Elemzési Centrum szakértője megvizsgálta a hitelezési robbanás mögött álló okokat.

Azokban a tényezőkben, amelyek tavaly a lakosság hitelkeresetének erős visszaesését okozták, szinte kivétel nélkül fordulat következett be az idei év elejére, sőt, lényegében már a tavalyi év utolsó negyedévére is. 2023 első felében a gazdasági kilátások még bizonytalanok voltak: bár a fogyasztói bizalmi index már felfelé mozdult 2022. októberi mélypontjáról, így is a Covid-pandémia első hullámának idején látott szinteken bukdácsolt 2023 első hónapjaiban. Az infláció tavaly júniusban még mindig 20% fölötti ütemű volt, tovább csökkentve a reáljövedelmeket, az új hitelek kamatai pedig alig ereszkedtek még lejjebb, miután 2023 januárjában többéves csúcsokat döntöttek.

Ezzel szemben 2024 elejére a gazdaság már kijött a recesszióból, egyértelműen javuló trendre állt a fogyasztói bizalom alakulása, az infláció üteme pedig 4%, vagyis a jegybanki célsáv felső széle alá süllyedt, ismét növekvő pályára állítva a reáljövedelmeket. A bankok pedig a gazdasági kormányzattal egyeztetve lemondtak arról, hogy megpróbálják visszaállítani a normál felárakat a hitelkamatokban, és a lakáshitelek esetében önkéntes THM-plafon bevállalásával érdemben hozzájárultak a hitelfelvevők költségeinek enyhítéséhez. Emellett pedig nem elhanyagolható az sem, hogy új, kedvező kondíciójú, magas maximális hitelösszegű új hitellehetőség adódott az év elejétől a CSOK Plusz formájában.

Kiemelkedő hitelkereslet

Azonban mindezeket figyelembe véve is meglepő az a dinamika, amivel visszatért a lakosság kereslete a banki hitelek iránt. Az MNB adatközlései alapján 2024 első négy hónapjában összességében 150%-kal több (vagyis két és félszer annyi) új lakáscélú hitelre szerződtek a lakossági ügyfelek, mint 2023 azonos időszakában.

A személyi hitelek és a Babaváró hitelek esetében pedig 50% fölötti a növekedés mértéke. Ezek közül a Babaváró hitelek növekedési dinamikája jelenleg kevésbé érdekes számunkra, mivel egyrészt a tavalyi bázis kirívóan alacsony volt (a termék fennmaradásával és kondícióival kapcsolatos bizonytalanságok miatt 2022 decemberében volt egy roham, amit követően néhány hónapig szinte csak csordogáltak az új szerződések), másrészt a növekedés egy része a 10-ről 11 millióra emelt maximális hitelösszeghez köthető. A személyi hitelek esetében összetett okok állnak a jelentős növekedés mögött, ezeket egy önálló bejegyzésben szándékozzuk körüljárni a későbbiekben, most a lakáscélú hitelekre korlátozva figyelmünket.       

A lakáscélú hitelek új szerződéses volumenének 150%-ot meghaladó növekedése azonban önmagában is impozáns. Ráadásul ennek csak kisebb mértékben az új CSOK Plusz bevezetése, és a 2023 vége felé felvett lakáscélú hitelekhez képest jóval magasabb átlagos hitelösszege az oka. Közbevetésként érdemes megjegyezni, hogy a CSOK Plusz keretében megkötött hitelek átlagos ügyletmérete 25-26 millió forint körüli volt 2024 első négy hónapjában, míg 2023 utolsó negyedévében, amikor ez a termék még nem volt elérhető, csak 12,6 millió forint volt egy lakáscélú hitel átlagos hitelösszege.

Az igazi meglepetés azonban az, hogy a piaci kondíciók mellett nyújtott lakáscélú hitelek új szerződéses volumene önmagában is 135%-os növekedést mutatott 2024 első négy hónapjában. Persze láthattunk már a múltban példát az idei áprilisi 85 milliárd forintot is meghaladó volumenű havi új szerződéses összegekre piaci kondíciók mellett, csakhogy akkor (2021 márciusától novemberéig) az átlagos ügyleti kamatok 3,8-4,3% között ingadoztak, míg ez év elején a januári 7,2%-ról áprilisig csak 6,4%-ra süllyedtek.      

Ez is nyilvánvalóvá teszi, hogy a kiszámíthatóbb környezet, az általános gazdasági és ezen belül különösen a munkaerőpiaci kilátások legalább annyira meghatározóak a lakosság hitelfelvételi szándékának alakulásában, mint a hitelek költsége. Ez bizonyos szempontból jó hír, mivel úgy tűnik, hogy az év hátralévő részében a dezinfláció nem folytatódik tovább, és az MNB is lassít, vagy ideiglenesen akár le is áll a kamatcsökkentéssel, nagyon szűk teret hagyva a hitelkamatok további csökken(t)ése előtt. Jelentheti-e ez azt, hogy továbbra is növekvő volumenben (még ha ez az idő előre haladtával értelemszerűen mérséklődő növekedési ütemeket jelent is) vesz fel a lakosság új lakáscélú hiteleket az elkövetkező években?

Egy részről a lakáscélú hitelezés felfutása Magyarországon hosszabb távon abszolút lehetségesnek, de az sem elrugaszkodott gondolat, hogy egyenesen szükségesnek tűnik. Egy közelmúltban lezajlott konferencián az MNB által bemutatott adatok alapján nemzetközi összehasonlításban eleve nagyon alacsony azon magyar háztartások aránya, akik lakáshitellel rendelkeznek, másrészt ezen háztartások fennálló lakáshitel-tartozásának átlagos összege mindössze 7 millió forint. Ez nagyjából 18 ezer eurónak felel meg, ami az egész Európai Unión belül messze a legalacsonyabb érték. Az utolsó előtti pozícióban lévő Lettország esetében közel 40 ezer eurón áll ez a mutató, a környező országok közül pedig Romániában 59 ezer eurón, Szlovákiában 85 ezer eurón, Horvátországban pedig 110 ezer eurón. Bőségesen volna tehát tér egy jelentős felfutásra a lakáscélú hitelezésben. Ahhoz pedig, hogy mindez a magyar lakásállomány még elfogadható ütemű megújulását is érdemben finanszírozhassa, igazából még szükséges is lenne egy ilyen felfutás.

Elhalasztott hitelfelvétel?

Ugyanakkor amellett is szólnak érvek, hogy a jelenlegi növekedés egy része a 2023-ban elhalasztott hitelfelvétel pótlásához köthető. A tavalyi év már említett nehézségei sok háztartást kiáraztak a lakáscélú hitelek piacáról, ezek közül nyilván azok tértek vissza elsőként, akik munkaerőpiaci és tágabb jövedelmi kilátásaikat illetően már 8,5%-os THM mellett (először ez volt a bankok önkéntesen vállalt kamatplafonja ez csökkent aztán tovább 7,3%-ra) bele mertek vágni a hitelfelvételbe. Ezeket a háztartásokat az is hajthatta, hogy már év elejétől jelen volt a különféle médiákban az a vélekedés, hogy nem érdemes kivárni a hitelfelvétellel a kamatok további csökkenésének reményében, mert a lakásárak várható emelkedése eliminálja az így elérhető megtakarítást a hitel törlesztőrészletein.

Ehhez aztán fokozatosan adódott hozzá az egyre erősödő meggyőződés, hogy az MNB a nagy külföldi jegybankok kivárása, valamint az országkockázatok továbbra is jelentős szintje nem tud a korábban várt ütemben haladni a kamatcsökkentéssel, tehát a hitelkamatok viszonylag hamar bekövetkező további csökkenésére várni egyáltalán nem érdemes. Így aztán igen valószínű, hogy azok a háztartások, amelyek a jelenlegi hitelkamat-szinten be tudják vállalni az eladósodást, valósággal rázúdultak a piacra, de mivel számuk nem végtelen, a kamatok pedig egy ideig nem fognak érdemben lejjebb menni, a lendület az év második felében már alábbhagyhat a lakáshitel-piacon.

Új lendület

Ezt nyilvánvalóan ellensúlyozza a CSOK Plusz felpörgése, ami sok tekintetben hasonlít a 2019-ben bevezetett Babaváró hitel felfutásához. Ahogy akkor a Babaváró hitel megjelenése óriási lökést adott a fogyasztási hitelek elég dermedt állapotban lévő piacához, ugyanúgy lendítheti a CSOK Plusz a jelzáloghitelek piacát. A két termék azonban abban is hasonlít, hogy az igénybe vevőknek komoly feltételeket kell elfogadniuk ahhoz, hogy a hitellel járó összes kedvezményben részesüljenek, a feltételek nem teljesítése ráadásul komoly anyagi következményekkel járó szankciókhoz is vezet.

Márpedig az elsők között folyósított Babaváró hitelek éppen most értek el abba az időszakba, ahol a feltételek nem-teljesítése (leginkább az, hogy egyetlen gyermek sem született) miatti szankciók foganatosíthatók, és az MNB adatai alapján a 2019 második felében kihelyezett csaknem 50 ezer Babaváró hitel egynegyede esetében nem teljesültek a hitelfelvevők vállalásai. Ezen háztartások egy része ugyan önhibán kívüli indokokra tud hivatkozni, de amennyiben a többi háztartással szemben a bankok teljes szigorral tudnak fellépni, vagyis például a gazdaságpolitika nem interveniál az adósok érdekében, az némileg elbátortalaníthatja a CSOK Plusz iránt érdeklődők egy részét. Ha pedig mégis történne gazdaságpolitikai beavatkozás, az meg esetleg a banki hitelelbírálások szigorításán keresztül kínálati oldalról fogná vissza valamelyest a növekedés lendületét.     

Összességében ezért úgy véljük, hogy az eredetileg vártnál jóval nagyobb volumenben kötnek új lakáscélú hitelszerződéseket 2024-ben a bankok a lakossági ügyfelekkel, de az év második felében a növekedési ütem érdemi lassulására számítunk. Még így is jó esély mutatkozik arra, hogy a teljes éves új szerződéses volumen megközelítse a 2022. évi 1195 milliárd forintot (ami a tavalyi évhez képest 100%-os növekedést, azaz kétszereződést jelentene), de igen valószínű, hogy ezt csak egy ütemében meglehetősen visszafogott növekedés tudná követni 2025-től. Ezen, persze, változtathat, ha a nemzetközi környezet kedvező alakulása esetén ismét felgyorsul a hozamkörnyezet ereszkedése. Ez esetben talán látható módon meg tudnánk kezdeni a felzárkózást az egy háztartásra jutó lakáshitel tekintetében a környező országokhoz. 

A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.