Debreczeni Csaba

Kissé hiányérzetünk lehet, hiszen az EU-t nem látjuk a lenti ábrán, de nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a helyzet hasonló, mint a második oszlop által reprezentált Nagy-Britannia esetében: elenyésző a részvénykitettség és szinte mindent visz az ingatlan. Ugyan ez persze igaz még Kínára, Dél-Koreára vagy éppen Ausztráliára is. Valószínűleg kulturális magyarázata is van annak, hogy miért az ingatlan, a biztos, a fizikailag megfogható eszköz vezeti a listát több helyen és ezzel szemben az USA-ban a részvények miért jelentik a megtakarítások harmadát.

Forrás: Goldman Sachs

A kockázatviselés tekintetében (is) az amerikai mentalitás teljesen más szemben a többi országéval. Mindenki hallotta már azt a jól ismert mondást, hogy ha elbuksz csináld újra, ha megint elbuksz, kezd újra. Egy véget nem érő kör, ahol a bukás nem bélyeg, hanem erény. Mert megpróbáltad. Aztán persze ez sem ennyire fekete vagy fehér, hiszen ahogy W.C. Fields amerikai színész és komikus mondta: „Ha elsőre nem sikerül, próbáld, próbáld újra. Aztán add fel, mert nincs értelme, hogy belehülyülj az egészbe.” (“If at first you don’t succeed, try, try again. Then quit. There’s no point in being a damn fool about it.”)

Az amerikai háztartások részvénykitettsége az utóbbi 10-20 évben meghozhatta gyümölcsét. Rekordokat döntögetnek az indexek, az amerikai kivételesség („american exceptionalism”) beérett, még ha áprilisban átmenetileg sokan temették ezt a kifejezést. Vagyis azt, hogy az amerikai cégek magasan vannak árazva, hiszen az innováció, az általuk kínált megoldások, a jövedelemezőségük erre rendelteti őket. Napi szinten lehet találkozni azzal az ábrával is, hogy az egyik legmainstreamebb értékeltségi mutató, azaz a P/E ráta (a részvény árfolyama és az egy részvényre jutó profit hányadosa) az amerikai piacoknál történelmi magasságokban van. Csak azt felejtik el apróbetűvel és csillaggal megjegyezni, hogy a vállalatok saját tőkén elért hozama, azaz a profit is abszolút rekordokat döntöget, egyedülállóan a világban. A magas értékeltség ennek szól. Új dolog ez? Korántsem. Az alábbi ábra azt mutatja meg, hogy az amerikai piac mikor forgott az átlagos CAPE mutató felett. A CAPE nem más, mint az a P/E arány, amely a részvény árfolyamát az elmúlt 10 év, inflációval korrigált átlagos eredményével osztja el. Sok sikert az olcsó beszállási pont megtalálásához a modern korban!

Forrás: shillerdata.com

A rekord magas részvényárak pedig magasabb megtakarítások növekedését jelentik és nem utolsó sorban javítják a befektetői hangulatot, szentimentet. De nem lesz ez mindig így, mondhatnánk, hiszen vannak, akik még emlékeznek 2008-ra. Többek között mi is, mert ott voltunk és tényleg vérzivataros volt, rémisztő. De ma visszatekintve az árfolyamokra, 2008 nem több, mint egy megbotlás, még akkor is, ha tényleg történelmi dolgok mentek akkor végbe. Ezért is írta Morgan Hausel egy posztjában, hogy legszívesebben kiadna egy könyvet, amely mindegyik oldalán az S&P500 hosszú távú chartja szerepelne azzal a felirattal, hogy várj csendben!

Forrás: X.com

Ezzel nem azt mondjuk, hogy ne jöhetne egy olyan időszak, amikor szélesebb körben is részvénypiaci esés lesz látható, vagy esetleg a piac sokáig csak oldalazik majd. Mind a kettőre egyre inkább (egyre nagyobb) esély van, hiszen régóta emelkednek az árfolyamok. De emiatt lemondani arról, hogy hosszú távon a vagyoni megtakarítás egy (már látható) része részvényben legyen, teljesen irracionális döntés. Úgysem tudunk majd jól időzíteni, azaz egy részvénypiaci turbulencia esetében valószínűleg fogalmunk sem lesz, mi az igazán menekülő eszközosztály…

A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.