Kevin Warsh egyáltalán nem tekinthető átlagos jegybankárnak, karrierje és háttere eltér a leköszönő Jerome Powellétől. Míg Powell jogász végzettségű volt, Warsh komoly közgazdasági és statisztikai fókuszú alapdiplomát szerzett a Stanfordon, majd ezt követően végezte el a jogot a Harvardon. Ami a piacok számára még fontosabb lehet: mély Wall Street-i beágyazottsággal rendelkezik. Dolgozott a Morgan Stanley-nél, és tanácsadó partnerként erősítette a legendás Stan Druckenmiller családi befektetési irodáját is.
Határozott szakmai szemlélettel rendelkezik, amelyet már az első ülés előtt is kommunikált, hangoztatott interjúkban.
A mesterséges intelligencia és a Solow-paradoxon
A Fed jelenleg rendkívül nehéz helyzetben van: a közel-keleti geopolitikai feszültségek miatt az energiaárak és így az infláció megugrottak, miközben az amerikai adósság rekordmagas, a kamatkiadások jelentősek, a növekedést az AI beruházások hajtják, és a testületre erős politikai nyomás nehezedik a kamatvágások irányába.
Warsh gazdasági jövőképének egyik legfőbb alappillére a mesterséges intelligencia, amelyet a mai társadalom legnagyobb termelékenységnövelő hullámának tart. Véleménye szerint az AI a kíváncsiság és a kísérletezés költségét szinte nullára csökkenti, amiből a tőkepiacai és technológiai cégei miatt elsősorban az Egyesült Államok fog tartós versenyelőnyt szerezni.
Úgy látja, hogy a jegybankok nem hagyatkozhatnak kizárólag a klasszikus, késleltetett statisztikákra. Az AI hatásai ugyanis sokkal hamarabb megjelennek a vállalati beszámolókban és piaci anekdotákban, mint a hivatalos állami termelékenységi adatokban.
A makrogazdaság szempontjából kulcsfontosságú, hogy Warsh az AI-t inflációlassító hatásúnak látja. Érvelése szerint a technológia révén olcsóbbá válik az előállítás, növekszik a kínálat és tágulnak a vállalati árrések.
Történelmi analógiákhoz nyúl vissza: a jelenlegi AI-boom-ot a 90-es évek számítógépes és internetes forradalmához hasonlítja, amikor Alan Greenspan korábbi Fed-elnök felismerte, hogy a technológia képes infláció nélküli, tartós növekedést generálni. Warsh utal az úgynevezett Solow-paradoxonra is: a 80-as években a számítógépes beruházások kezdetben nem látszottak a termelékenységi statisztikákban, mert a cégeknek és a munkavállalóknak meg kellett tanulniuk hatékonyan használni azokat. Az IT-tőke végül a 90-es évek második felére érett be, elhozva az amerikai gazdaság egyik legnagyobb növekedési időszakát (Long Boom). Warsh szerint az AI esetében is hasonló folyamat fog zajlani: a cégek először költségcsökkentésre (például: hatékonyabb működés, kevesebb munkaerő), később viszont bevételnövelésre és új termékek létrehozására fogják használni a technológiát.
Sok pihenő nem volt, folytatódhat a QT
Powell épphogy bejelentette, hogy felhagynak a Fed mérlegének a leépítésével (QT) és a piac nagy része reménykedhetett az eszközvásárlás újraindításában (QE) (erről korábban itt írtunk részletesen), máris ennek a szöges ellentéte indulhat.
Unorthodox mérlegleépítés és kamatvágás egyszerre. A korábbi eszközvásárlások miatt a Fed mérlege rendkívül felduzzadt, amit Warsh szerint le kell építeni a mozgástér visszaszerzéséhez. A hosszú távú kötvények értékesítése viszont alapesetben felhajtaná a piaci hozamokat, ami ellentétes a politikai célokkal. Viszont egy unortodox csavarral egyszerre vághatja az irányadó kamatot és építheti le a mérleget, így a rövid távú kamatcsökkentés „ellensúlyozhatná” a hosszú távú hozamok emelkedését.
Fókuszáljunk a lényegre!
Az új elnök véleménye szerint az inflációs statisztikai mérések során az átlagnál nagyobb, sokkszerű kilengéseket (legyen az ciklikus vagy geopolitikai hatás) egész egyszerűen „levághatják” és a stabilabb képet mutató maginflációra fókuszálhatnak. A maginfláció (core inflation) az infláció egy olyan mutatója, amely kiszűri a rövid távon erősen ingadozó, sokkszerűen változó árakat, tipikusan az energia- és a feldolgozatlan élelmiszerárakat. Ezt követve pontosabb képet kaphatnak a gazdaság valós, hosszú távú inflációs trendjeiről.
Warsh a kommunikáció terén is fókuszáltabb lenne, szerinte a Fed túl sok felesleges üzenetet küld a piacnak. Elképzelhetőnek tartja, hogy a megszokott, bonyolult ülések utáni sajtótájékoztatókat egy egyszerűbb, lényegre törőbb közleménnyel váltsák fel, ami komoly változást jelentene a piac megszokott működéséhez képest, hiszen nagy fókuszt kapott az elmúlt időszakban és rengeteg elemző remegve próbált olvasni a sorok között, miután a jegyzőkönyv nyilvánosságra került.
Jött a csattanó – FOMC
Bár a piaci várakozások egy része korábban inkább lazább, növekedésbarát irányba pozícionálta Kevin Warsh-t a korábbi interjúk alapján, az első elnöki sajtótájékoztatón ennél jóval fegyelmezettebb és szigorúbb (héjább) hangnemet ütött meg. Változatlanul a 3,50–3,75 százalékos célsávban tartotta az irányadó kamatot, ami megfelelt a piaci várakozásoknak, így nem ez volt a meglepetés. Az igazi újdonságot azonban Kevin Warsh első elnöki sajtótájékoztatója hozta, amely több ponton is változást jelzett a jegybank működésében és kommunikációjában. A közlemény érezhetően rövidebb és egyszerűbb lett, miközben egyértelművé tették, hogy a Fed elsődleges célja továbbra is az árstabilitás biztosítása, és gyakorlatilag kikerült belőle az előretekintő iránymutatás.
A makrogazdasági kilátások kedvezőtlenebb irányba módosultak. A jegybank friss előrejelzései alapján a gazdasági növekedés várható ütemét lefelé, míg az inflációs pályát felfelé korrigálták a korábbi (márciusi) prognózishoz képest. Ez a kombináció, lassuló növekedés és tartósan magasabb infláció klasszikusan szűkíti a monetáris politika mozgásterét, és hozzájárul ahhoz, hogy a kamatok hosszabb ideig maradhatnak restriktív szinten.
Ez összességében egy héjább monetáris irányultságot jelez, amelyet a piaci reakciók is visszaigazoltak: a kötvényhozamok emelkedtek, a dollár erősödött.
Ezeken felül akciócsoportok létrehozását jelentette be, amelyek a Fed működésének kulcsterületeit vizsgálják felül. Ezek az egységek többek között a kommunikációt, a mérlegstratégiát (QE vs QT), az adatokat és az inflációs keretrendszert elemzik, vagyis gyakorlatilag a monetáris politika teljes működését áttekintik. Az első eredmények őszre várhatók, ami azt jelzi, hogy nem gyors beavatkozásról, hanem egy átfogó felülvizsgálati folyamatról van szó. Részleteseb írás a témában ezen a linken olvasható.
Érdemes most spekulálni a hosszú lejáratokon?
A felvázolt kép összességében inkább óvatosságra int az amerikai hosszú kötvényekkel kapcsolatban rövid távon. Bár a gyengébb növekedési kilátások önmagukban támogathatnák a hosszú hozamok esését, ezt jelenleg ellensúlyozza a magasabbra módosított inflációs pálya és a héjább jegybanki kommunikáció. Az iránymutatás hiánya és a szigorúbb kamatpálya azt üzeni, hogy a Fed nem siet a lazítással, ami felfelé irányuló kockázatot jelenthet a hosszú hozamokra. Ennek megfelelően rövid távon a hosszú kötvények vétele inkább korainak tűnhet.
Ugyanakkor középtávon amennyiben az infláció ténylegesen csökkenni kezd, már kedvező beszállási pontok alakulhatnak ki. Továbbá amennyiben a Greenspan-féle történelmi analógia beigazolódik, és az AI valóban képes lesz fenntartani áremelkedés nélkül a strukturális hatékonyságnövekedést, a Fed mozgástere jelentősen kibővülhet, az infláció is kontroll alatt maradhat, ami megágyazhat a hosszú hozamok lefele csorgásának.
A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.
Jogi figyelemfelhívó tájékoztatás
Publikációs információk:
A jelen kiadvány a kiadása időpontjában érvényes.
A kiadványhoz felhasznált adatforrások: Bloomberg
A kiadvány elkészítésének időpontja: 2026. év 06. hónap 19. napja 16:57 (óra:perc)
A véleményekhez használt adatok 2026. év 06. hónap 18. napjáig kerültek figyelembevételre és értékelésre.
A dokumentumot készítő elemző/k neve és beosztása:
Radák Máté, Bankpénzügyi elemzőMBH Befektetési Bank Zrt.
