Radák Máté István

Mi húzza le az inflációt – kínálat, kereslet vagy mindkettő?

A CPI komponenseinek vizsgálata egyértelmű jelzéseket ad: a nem létfontosságú árucikkek, tehát a keresletérzékeny termékkörök, mint például az új és használt járművek és a ruházat inflációja jelentősen, 0,3-4%-kal lassult. Ezt az összefüggést alátámasztják a közelmúlt kiskereskedelmi adatai is, melyek szerint a háztartások csökkentették a diszkrecionális (nem létfontosságú) kiadásaikat. Ez a tendencia azt sugallja, hogy nem pusztán technikai vagy bázishatásról van szó, hanem valós keresletcsökkenés zajlik a gazdaságban.

Ezzel párhuzamosan a CPI főszámának mérséklődéséhez az energiaárak visszaesése is jelentősen hozzájárult, például a benzin 2,6% csökkenéssel. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez a tényező erősen időszakos lehet, hiszen az olajár az év eleje óta tartó 20%-os csökkenését napok alatt visszaadta. A közel-keleti feszültségek, különösen az Izrael és Irán közötti konfliktus jelentős olajpiaci volatilitást okozhat a következő hónapokban, így a most látott energiaár mérséklés könnyen kifuthat.

Ugyanakkor több inflációs alkategória továbbra is tartós áremelkedést mutat, különösen az élelmiszerárak és a gyógyászati termékek, melyek inkább kínálati sokkokhoz kötődnek, és kevéssé hajlamosak rövid távon korrigálni.

Munkaerőpiac: Figyelmeztető jelek a háttérben

A keresletcsökkenés gazdasági következményeit a munkaerőpiaci adatok is alátámasztják. A folytatólagos álláskeresések száma olyan szintre emelkedett, amit legutóbb a COVID-járvány idején tapasztalhattunk. Ez arra utal, hogy egyre többen képtelenek hosszabb időn keresztül visszatérni a munkaerőpiacra, ami már nemcsak ciklikus, hanem strukturális problémák lehetőségét is felveti.

Ez a tendencia a csökkenő fogyasztással együtt komoly kihívást jelent a FED számára. A jegybank kettős mandátuma, miszerint egyszerre kell biztosítani az árstabilitást és a teljes foglalkoztatottságot, most egyre nehezebben teljesíthető kompromisszumok elé állítja az intézményt.

Monetáris politika: közeledik a fordulópont?

A jelenlegi helyzet különösen érzékeny ponton érinti a jegybanki döntéshozatalt. Miközben az infláció egyes részei lassulnak, ez a lassulás nem a stabil árkörnyezet jele, hanem egyre inkább a gazdasági aktivitás visszaesésének következménye. Ezt erősíti a munkaerőpiaci gyengülés is, amely együtt egy olyan kombinációt eredményez, amelyre a FED-nek a következő hónapokban reagálnia kell.

Piaci oldalról fennmaradtak a kamatvágási várakozások, azonban az infláció újraéledésének kockázata, például a vámintézkedések vagy a geopolitikai feszültségek révén továbbra is jelen van. Így a monetáris lazítás időzítése és sebessége kulcskérdés lesz.

Kilátások és kockázatok a döntés küszöbén

A következő kamatdöntő ülésre, június 18-án kerül sor, és a piac jelenleg 99%-ban arra számít, hogy a Fed változatlanul hagyja az irányadó kamatlábat, miközben a dot plot (ami a jegybankárok rövidtávú előrejelzéséről ad képet) frissítése és a jegybankárok kommunikációja árulkodó lehet a jövőbeli lépéseket illetően. Az év végére vonatkozó várakozások is egyre óvatosabbá váltak: míg korábban két-három kamatcsökkentést árazott a piac, mára ez inkább egy, legfeljebb két lépésre csökkent.

Ez a környezet több szempontból is irányt adhat a befektetőknek. A magasabb kamatszint és a relatíve erősebb hozamkörnyezet támogathatja a dollárt, vagy legalábbis stabilizálhatja a devizaárfolyamát, ami az utóbbi időben lejtőre került.

A kötvénypiacokon a flat (lapos) hozamgörbe azt jelzi, hogy a hosszú lejáratú állampapírok kockázat/hozam aránya nem feltétlenül vonzó, így a befektetőknek érdemes lehet inkább rövidebb futamidejű eszközökre koncentrálni. Jelenleg körülbelül 65 bázispontnyi a különbség a legrövidebb és a leghosszabb lejáraton, ami miatt nem biztos, hogy megéri a plusz kockázatvállalást.

A részvénypiacok számára pedig a tartósan magasabb diszkontráta és a vállalati hitelfinanszírozás növekvő költsége középtávon nyomást jelenthet, ami különösen a magas növekedésű, de érzékeny szektorokat, mint például a technológia érintheti kedvezőtlenül. A vállalatok többsége lefixálta a hiteleit még a 0% körüli kamatkörnyezetben, azonban egyre több társaságnál jön el az ideje a refinanszírozásnak, amivel a jelenlegi szinteken nehézkesé is válhat a visszafizetés. Mindez megerősíti, hogy a jelenlegi makrokörnyezet a kockázatok újbóli átárazását hozhatja a pénzügyi piacokon.

Ebben a bizonytalan és lassuló gazdasági környezetben különösen felértékelődik a likviditás szerepe. A befektetők számára érdemes lehet olyan eszközöket preferálni, amelyek gyorsan és kis költséggel értékesíthetők, illetve amelyek rugalmas alkalmazkodást tesznek lehetővé a gyorsan változó piaci feltételekhez. A likvid pozíciók tartása segíthet nemcsak a kockázatok kezelésében, hanem abban is, hogy a váratlan lehetőségeket hatékonyan ki tudják használni.

A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.