Debreczeni Csaba

Múlt heti cikkünket azzal zártuk, hogy bár vannak kockázatok és ismeretlen tényezők, az amerikai gyorsjelentési szezontól inkább pozitív meglepetést várhatunk. De nem ez a helyzet Európában. Az öreg kontinensen valami egészen más van kibontakozóban. Úgy tűnik, hogy vannak bizonyos vállalatok, ahol az eredményvárakozás az előttünk álló évekre több, mint acélos; azonban indexszinten (jelen esetben a Stoxx600) az elmúlt hetekben esni kezdtek a fundamentális várakozások. Az elemzők nem is várnak érdemi javulást az éves eredménynövekedésben, majd csak valamikor 2026 második felétől. Persze Keynes óta tudjuk, hogy a piacok sokkal tovább maradhatnak irracionálisak, mint a befektetők fizetőképesek, így számításba kell venni, hogy ez a kettősség még jó ideig velünk marad, azaz a romló fundamentális kilátások mellett emelkedő árfolyamok.

Ha megvizsgáljuk, hogy a befektetők ma mit várnak az európai egyedi papíroktól, akkor az látható, hogy a Stoxx600 vállalatainak (nem számítva a pénzügyi és az ingatlan társaságokat) kb. a 10%-a túlértékeltnek tekinthető. Gyors elemzésünkben azt vizsgáltuk, hogy ha az egy részvényre jutó eredmény az elkövetkezendő öt évben éves szinten 20%-kal növekszik és az ötödik év végén a vállalat 20-as P/E értékeltségen forog, akkor a jelenlegi tőzsdei ár magasabb vagy alacsonyabb-e a várható „fair” értéknél. (A pénzügy és ingatlan iparágában működő cégeket kihagytuk, mert azoknál kissé más értékelési eljárás lenne az indokolt).

Fontos tisztában lenni azonban az alapokkal is: az árbevétel szintjén 5-10 éves időtávon a 20-30%-os növekedés már kifejezetten kiemelkedőnek számít. Az USA-ban a minimum 1 milliárd dollár árbevételt már meghaladó, valaha is tőzsdén kereskedett kb. 4000 cég közül csak néhány, kb. 10-15 tudta árbevételét 10 éves időtávon évente +30%-kal növelni!

Emellett a modellünkben az 5. év végére várt 20-as P/E mutató az európai kb. 16-os historikus átlaghoz viszonyítva 20-30%-os prémiumot jelent. Természetesen mindez csak egy gyorsértékelés, és nem veszi figyelembe a vállalatok egyedi ismérveit, például azt, hogy az iparági kitettség is nagyban befolyásolja azt, hogy milyen növekedési pályát és/vagy milyen árazást érhet el a társaság. Ugyanakkor megerősíti azt a vélekedést, hogy ma a hadiipar, a gépipar, az egészségügy és a nyersanyag iparágában számos olyan vállalat kereskedik Európában, ahol a fundamentumokban történő javulást érintő várakozás talán túlzónak is nevezhető.

Az index szintjén azonban azt látjuk, hogy folyamatosan csökken a 2025-2026-2027-re vonatkozó egy részvényre jutó eredmény várakozás (lenti ábra, utolsó kék, vörös és lila vonal).

Forrás: Bloomberg

Ilyen csökkenésre legutóbb a 2010-es évek közepén volt példa (meg persze a nagy pénzügyi válságot 2008-ból, de ez utóbbira szerintünk mindenki sikeresen tippelt). Akkor például az európai adósságválság és a gyenge növekedés nyomhatta rá a bélyegét az öreg kontinens vállalati eredményire. És bár lehet sokan reménykednek egy olyan időszakban, amit 2020 és 2024 között láthattunk (lenti jobb ábra), az igazság az, hogy annak az eredménynövekménynek a tetemes része (kb. 70-80%-a) az infláció számlájára írható. Ha számításba vesszük a pénzromlás ütemét, akkor megállapítható, hogy 2020-ban 100 euró 2025-re már 123-at ért, ez pedig nem nevezhető nyugodt szívvel valós gazdasági teljesítménynek.

Összegzésként az európai léc nincs magasan, ha aggregált szinten mindösszesen csak 1-3%-os eredménynövekedést látunk, akkor a cégek már „bőven” meghaladták az elemzői várakozásokat és mint tudjuk ez utóbbi kulcsfontosságú az eredmény utáni árfolyamreakciók értelmezésében.

A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.