Az amerikai infláció csökkenésre van ítélve

Az utóbbi időben a tőkepiacok fókuszába az amerikai infláció és – az ehhez szorosan kötődő – további kamatdöntések kérdése került. Míg az év elején nagyjából 6 darab 25 bázispontos vágást árazott a piac az amerikai jegybank részéről, addig április végére már csak alig 1 darab kamatcsökkentést vártak a befektetők. A drasztikus hangulatváltás annak volt köszönhető, hogy a korábbi dezinflációs trend megtorpant az USA-ban. Ebben a cikkben azt járom körbe, hogy milyen módon torzítja az inflációs becslést az amerikai fogyasztói kosárban legnagyobb súlyt képviselő komponens és mik a kilátások az idei évre vonatkozóan.

Tavaly júliusában az amerikai fogyasztói árindex (CPI) éves növekedése 3 százalékra, 2 éve nem látott mélypontra ért. Azóta az infláció alakulásában egyfajta oldalazást láthatunk, az év/év alapon mért index 3 és 4% közé ragadt, amelynek hatására a piaci szereplők hurráoptimistából pesszimistává váltak. Míg az év elején a határidős piacok 150 bázispontos kamatvágást áraztak az amerikai jegybank részéről, addig április végére már csak kevesebb, mint harmincat.

Ennek hatása a devizapiacokon is lecsapódott, az amerikai dollárindex – ami a dollár relatív értékét mutatja több jelentős külföldi valutából összeállított ún. valutakosárral szemben – 5%-kal nőtt 2024 januárja és áprilisa között. A növekedés mértékét számunkra jobban érzékelteti, hogy míg az év elején egy dollárért kevesebb, mint 345 forintot kellett fizetnünk, pár hónappal később ezt már nem úsztuk meg 372 forint alatt (természetesen az USD/HUF keresztpárt nem csak a kamatvágási várakozások mozgatták, azonban a dollár felértékelődése mögött főképp ez húzódott meg).

Az USA fogyasztói árindexét megvizsgálva azonban az tűnik ki, hogy a dezinfláció megtorpanását a szolgáltatások, azon belül is főként a legnagyobb tétel, a lakhatási szolgáltatások megugrása magyarázza. Ez a költségtétel reflektál a lakásbérleti díjak változására és mint az alábbi táblázatból látható, önmagában 2,1 százalékpontos növekedést magyaráz a 3,5%-os headline inflációból, azaz ennek stagnálása esetén az amerikai infláció ma ennyivel kisebb lenne. A bérleti díjak megugrását több tényező együttese váltotta ki. A legfőbb okok közt egyrészt a pandémia és az azt követő távmunka elterjedése okozta keresletnövekedés, valamint a 2022-től megindult kamatemelési ciklus által lecsökkent jelzáloghitelezés említhető, ami szintén növelte az albérletek iránti keresletet.

Az amerikai ingatlanpiaccal foglalkozó vállalkozások saját felmérései az amerikai Munkaügyi Statisztikai Hivatal (BLS) számításaitól azonban teljes mértékben eltérő lakbérváltozási pályát rajzolnak le. Bár az egyes vállalatok eltérő adatbázisból dolgoznak és különböző módszereket használnak, az alábbi grafikonból jól kivehető, hogy méréseik jelentősen eltérő tendenciát mutatnak a BLS számításaitól. Míg 2022-ben a lakbérek növekedése elérte a csúcsát, addig a BLS mérései jóval alacsonyabban alakultak, a tetőpontjához pedig csak nagyjából 12 hónappal később jutott el. Az eltérés kapcsán több kritika is érte a statisztikai hivatalt, ezért a BLS reflektálva ezekre közzétette az eltérés módszertani magyarázatát.

A BLS számításai abból indulnak ki, hogy a fogyasztói árindex mintavételében szereplő bérlakások 80 százalékának a bérlői az egyes mintavételi időperiódusban továbbra is ugyanazt a lakást bérlik. Továbbá azon a megfigyelésen alapszik, hogy a tulajdonosok jellemzően akkor emelnek árat, amikor új bérlő költözik a lakásba, vagy a bérleti szerződés lejár.

Mivel a legtöbb szerződés egy évre szól, így a lakók nagy részét nem érintik a havi árváltozások, ezért a CPI módszertana is számol ezzel a jelenséggel. A bérleti díjakat (ellentétben a fogyasztói árindex legtöbb tételével) emiatt nem havonta, hanem csak fél évente méri a BLS és az árváltozás ütemét kiigazítja azzal, hogy hány embert érinthet a változás, ezáltal a görbe sokkal elnyújtottabb lesz.

Ezzel a statisztikai hivatal által kimutatott árak „ragadósabbak” maradnak, azaz lassabban hatnak az áremelkedések és csökkenések, valamint azok hatásai tovább maradnak jelen. Összességében tehát a CPI-adatfeldolgozás nem valós idejű, nagyjából 6-12 hónappal korábbi bérleti viszonyokat tükröznek a BLS által jelzett adatok. Ez egyben lehetőséget nyújt arra, hogy jósgömb nélkül is láthassuk a tendencia jövőbeni alakulását, csupán az egyéb indexek vizsgálatával.

Ezek alapján tehát arra számíthatunk, hogy év/év alapon a lakhatási szolgáltatások inflációja az elmúlt hónapok ütemében enyhülhet a következő hónapokban is, ami ceteris paribus támogatja a dezinflációs trend újra indulását. Bár az amerikai infláció alakulására továbbra is kockázatot jelentenek a geopolitikai konfliktusok és így az olaj árváltozása is, azonban az elmúlt hetekben itt is javulás látszódott. Az adatokból tehát azt láthatjuk, hogy a kamatszint mértékétől függetlenül csökkenhet az infláció a következő hónapokban a legnagyobb súllyal rendelkező lakhatási szolgáltatások mérséklődésével, ami így várakozásunk szerint már a nyáron megnyithatja az utat a Fed számára a kamatcsökkentések előtt, ez pedig újból kedvezhet a globális kockázatvállalási kedvnek.