Szun-ce A háború művészete talán az egyik legszélesebb körben ismert könyv. A hadtudomány irodalmának egyik alapműve, de emellett számos, akár napjainkba is érvényes bölcselet olvasható benne. Talán ezért is hivatkozási alap az életvezetési tanácsokkal, önismerettel vagy éppen az üzleti ismeretekkel, stratégiákkal foglalkozók számára.
Az elmúlt hetek egyik nagy sztorija volt a TrumpRx, vagyis egy amerikai gyógyszerpiaci árfigyelő rendszer bejelentése. Az XLV, az amerikai egészségügyi szektor benchmark ETF-e szokatlanul nagy mozgásokat mutatott, jelezve, hogy valami szignifikáns dolog történt. Ennek apropóján vizsgálta meg az MBH Befektetési Bank befektetéselemzői csapata az iparág helyzetét.
Az idei év egyik fontos fejleménye volt az Egyesült Államokban bevezetett vámok alkalmazása, amely a tankönyvi példa szerint megugrasztotta volna az inflációt az USA-ban, ám a fogyasztói árindex (CPI) adatok ezt eddig nem támasztották alá. A 2025. augusztus 12-én közzétett CPI adatok kedvező képet mutattak, a havi értékek megfeleltek a konszenzusos várakozásoknak, míg az évesített értékek vegyes eredményeket mutattak, de összességében nem látunk kiugró inflációs nyomást.
Végre pont került erre is, a kockázatok kiárazódtak, az USA és az EU közötti kereskedelmi megállapodás megszületett, szóltak a vezető hírek ezen a héten. Persze az ördög mindig a részletekben rejlik és a kockázatok sohasem árazódnak ki, csak átalakulnak. Ezután majd nem az USA-EU kereskedelemi megállapodáson izgulnak a befektetők, hanem valami máson, például az USA-Kína kereskedelmi megállapodáson, vagy ki tudja.
Azt nem tudjuk, hogy a címben szereplő fiktív filmet meg lehetne-e valósítani a közeljövőben, most, hogy Kína például betiltotta az amerikai filmek importját, de talán szükségtelen is. Az elmúlt pár nap történéseinél nagyobb fikciót amúgy is nehéz lenne kitalálni. Erről szól többek között az a számos közösségi média-poszt, amely szerint a South Park, a Family Guy vagy éppen a Simpson család mindenféle lehetetlen poénjai ma már valóságosak, egyszerűen nehéz olyan őrültséget kitalálni, ami aztán ne valósulna meg.
Már egy hét is eltelt a történelmi jelentőségű vámbejelentések (az amerikai elnök szerint Liberation Day) óta, és a lépések április 9-én életbe is léptek, de az amerikai vámok reálgazdasági hatásainak értékelésekor még mindig sok a bizonytalanság. Ennek egyszerű oka van: egy olyan játszmát indított el Amerika, aminek a végső kimenetele, és így a végső növekedési hatás is nagyon erősen függ attól, hogy milyen mértékben reagálnak a kereskedelmi partnerek, és hogy lehet-e finomítani idővel az eredeti elképzeléseken.
Úgy gondoljuk, hogy Európa a részvénypiacok és a befektetői szentiment megmentője. Régen lehetett már ilyen szuperlatívuszokban beszélni az öreg kontinens piacairól, hiszen az elmúlt évek narratíváit az jellemezte, hogy itt nincs növekedés; kevés az innováció; nem technológiai túlsúlyos a tőkepiac, hanem inkább nehézipar, vegyipar; túl sok a szabályozás, ami részben megnehezíti a vállalatok működését és a sort még biztosan lehetne folytatni. A széljárás azonban megváltozott, amihez (jelenleg) elegendő volt annyi, hogy Németország végre hajlandó elkezdeni a költségvetési költekezést, és persze az is, hogy az amerikai kormány kiszámíthatatlan viselkedését a legtöbben inkább meg sem próbálják megfejteni/megérteni, s így más befektetési sztorik után néztek.
Az utóbbi időben a tőkepiacok fókuszába az amerikai infláció és – az ehhez szorosan kötődő – további kamatdöntések kérdése került. Míg az év elején nagyjából 6 darab 25 bázispontos vágást árazott a piac az amerikai jegybank részéről, addig április végére már csak alig 1 darab kamatcsökkentést vártak a befektetők. A drasztikus hangulatváltás annak volt köszönhető, hogy a korábbi dezinflációs trend megtorpant az USA-ban. Ebben a cikkben azt járom körbe, hogy milyen módon torzítja az inflációs becslést az amerikai fogyasztói kosárban legnagyobb súlyt képviselő komponens és mik a kilátások az idei évre vonatkozóan.