A megmentő – részvénypiaci helyzetkép

Úgy gondoljuk, hogy Európa a részvénypiacok és a befektetői szentiment megmentője. Régen lehetett már ilyen szuperlatívuszokban beszélni az öreg kontinens piacairól, hiszen az elmúlt évek narratíváit az jellemezte, hogy itt nincs növekedés; kevés az innováció; nem technológiai túlsúlyos a tőkepiac, hanem inkább nehézipar, vegyipar; túl sok a szabályozás, ami részben megnehezíti a vállalatok működését és a sort még biztosan lehetne folytatni. A széljárás azonban megváltozott, amihez (jelenleg) elegendő volt annyi, hogy Németország végre hajlandó elkezdeni a költségvetési költekezést, és persze az is, hogy az amerikai kormány kiszámíthatatlan viselkedését a legtöbben inkább meg sem próbálják megfejteni/megérteni, s így más befektetési sztorik után néztek.

Mindennek az lett az eredménye, hogy a piacot igazából nem dominálja sem a szisztematikus (teljes piacot érintő), sem az egyedi kockázat, még akkor sem, ha a VIX egyébként a 30-as érték felé vette az irányt. Nincs pánik, óvatos, „lassú” lemorzsolódás van (vagy volt, ez majd eldől az előttünk álló napokban).

Az, hogy ez a jelenlegi, 2-3 hónapja tartó piaci éra a közeljövőben kiárazódik-e, azaz (angolul) ismét eljön-e a „buy the dip” időszaka, ma még kérdéses. Néhány piaci szereplő erre inkább kisebb esély ad, azt állítva, hogy a nagyobb alapok, például technológiai részvényekből való kitárazása nem egyszeri esemény volt. Mi azt gondoljuk, hogy a nagy kapitalizációjú technológia (AAPL, AMZN, GOOG, META, MSFT, NVDA) egyre olcsóbb lesz, és jelenleg nincs fundamentális változás működésükben.

Ahogy abban sem, hogy persze ismét elő lehet hozni ezen cégek dominanciáját, de addig, amíg az S&P500 pénzügyi vállalatokat nem tartalmazó tagjai egy évben kb. 1000-1100 milliárd dollár készpénzt termelnek és ebből 300-400 írható a fent említett vállalatok számlájára, addig nagyon nem lehet másra számítani. És lehet jobb is így, hiszen, ha olyan cégek uralnák a nagyobb indexeket, amelyek már most fundamentális nehézségekkel néznek szembe, akkor talán nem úszta volna meg a piac egy 10%-os eséssel. De találtunk a napokban egy JP Morgan elemzést is, amely szerint 1980 és 2014 között (csak hogy az elmúlt évtized FANG uralkodását kiszűrjük) a részvények 40%-án csak bukni lehetett, 64%-a alulteljesítette az indexeket, és az ez idő alatt elérhető teljes hozam mindösszesen 7%-uknak volt köszönhető. Ahogy Morgan Hausel írta, a jövő, olyan, mint a jelen, csak hosszabb…

A szektorok és a piac közötti korreláció sem mutat mást (lenti ábra), és ugyanez mondható el az S&P500-at alkotó egyedi papírokról (második ábra). Mindegyik pont beleillik a fenti chart által mutatottba: nincs extrém együttmozgás, azaz kevésbé van pánik közeli hangulat. Jelenleg messzinek tűnik a 2020-ban, a Covid-19 miatti majdnem tökéletes, 0,8-1-es korrelációs érték.

Az USA és Európa tőkepiaci teljesítményt tekintve elvált egymástól, sőt, durván elvált egymástól. A DAX az elmúlt évtizedet figyelembe véve, talán sohasem volt ilyen drága az S&P500-hoz viszonyítva. (Itt nem P/E, fundamentum, stb.-ről van szó, hanem csakis relatív árazásról). Talán nem kellene, hogy ez meglepő legyen, hiszen hasonló volt a helyzet Trump első elnöksége alatt is. A DAX akkor is relatív túlértékelté vált az S&P500-hoz viszonyítva, igaz akkor az amerikai piac nem igazán esett. Most pedig, ahogy az Airplane! című filmben is mondták: „Fordult a kocka, sőt fejreállt!”

A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.