Debreczeni Csaba

Ezekből a feltételezésekből aztán megszületnek a legvadabb exceltáblák, amelyek több fikciót tartalmaznak, mint a legdurvább sci-fi művek. Mert azt nagyon nehéz modellezni, hogy az emberek, a befektetők vajon mit fognak tenni a jövőben. Ahogy Jim Grant írta egyszer: „Aki azt feltételezi, hogy egy részvény árát egyszerűen a vállalat megfelelő kamatlábakkal diszkontált és a marginális adókulccsal kiigazított nyeresége határozza meg, az megfeledkezik arról, hogy az emberek boszorkányokat égettek, mindenféle szeszélyből háborúztak, Sztálin védelmére keltek, és hittek Orson Wellsnek, amikor közölte velük a rádióban, hogy marslakók szálltak le a földre.”

És sajnos a kitárult világ, az internet, a social media, hogy minden információ egy karnyújtásra van tőlünk – mindez nem segít sokat. De persze ez sem új helyzet. Ha már fentebb előkerületek a boszorkányok: az általános vélemény az, hogy a világ akkor nyílt ki igazán, amikor Johannes Gutenberg feltalálta a könyvnyomtatást. Mindez az 1450-es évekre tehető, amikor is a tudás széleskörűen elterjedhetett. Sajnos ezután az egyik legnépszerűbb könyv az 1487-ban megjelent Malleus Maleficarum volt, amelynek központi témája a boszorkányüldözés. A boszorkányokat övező hisztéria a könyv kiadása után a tetőfokára hágott, és becslések szerint százezer és egymillió közzé tehető a boszorkányégetés áldozatainak száma. Valaki csak így jellemzi a könyvet: „a világirodalom legelvetemültebb és egyúttal legostobább, a legbolondabb és mégis legveszedelmesebb könyve”. Hát, ennyit a világ és tudás kitárulkozásáról…

De, most vissza a jelenbe! Muszáj feltételezésekkel élnünk, és 2024 utolsó negyedéves és éves gyorsjelentési szezonjából kiindulnunk – amely egyébként sem pozitív, sem negatív értelemben nem tartogatott nagy meglepetéseket, azaz a vállalatok hozták a kötelezőt és az azóta látható részvénypiaci oldalazás/csökkenés nem feltétlenül rossz kombináció. De itt el kell választanunk egymástól az USA-t és Európát.

Az USA esetében igaz, hogy év/év alapon 13%-kal emelkedhet az aggregált vállalati eredmény 2025 Q1-ben (az ezt bemutató jelentések majd április első hete után érkeznek). Ehhez képest az S&P500 index annyira nem néz ki jól, sőt akár az 5400-as szint is elképzelhető az előttünk álló hónapokban.

Habarics Tamás 2025.02.25.-i technikai elemzéséből:

Az Elliott-elemzésekben minden alkalommal szükség van arra, hogy valamilyen momentum típusú indikátort figyelembe vegyünk, mert képesek jelezni, hogy éppen melyik fázisában vagyunk a piaci mozgásoknak. Az indikátorokból jön/jöhet egy megerősítés vagy cáfolat arra, hogy az elképzelésünk helyes lehet-e. A jelzés szinte egyértelmű szokott lenni, bármilyen idősíkon (napos, hetes, hónapos chart) vizsgáljuk is az adott terméket. Ez a jelzés a divergencia az árfolyamcsúcs és a momentum indikátorban látható csúcs között. Nem mindig kapunk ilyen jelzést, de ha látjuk, akkor tudjuk, hogy megvolt a piac csúcsa. Ez a helyzet most az S&P 500-nál is. Gyakorlatilag tavaly augusztus óta szenved a piac, annak ellenére, hogy az árfolyamban láttuk az újabbnál újabb csúcsokat, az indikátorban pont az ellenkezője történt, nem jöttek a megerősítő újabb csúcsok, helyettük mindig alacsonyabb szintről fordult le az MACD. Ugyanezt a divergenciát fel lehet fedezni más momentum típusú indikátoroknál is, mint például az RSI. Első körben az 5850 USD lehet támasz, ha ezt lendületesen áttöri lefelé, akkor 5650 USD a következő. A második szint elesése után már nagyobb tér nyílik lefelé, egészen az 5400-5100 USD-os szintekig.

Forrás: Tradingview, OANDA:SPX500USD Chart Image by H_Tamas — TradingView

Ugyanakkor arra jelenleg nem látunk túl nagy esélyt, hogy a vállalati eredmények gyengébbek legyenek, vagyis egy 5400-as S&P500 esetében a jelenlegi 27 feletti P/E szint 24 alá kerülne, míg az előretekintő, jelenleg 23-as P/E 20,5-re csökkenne. Persze azon lehet vitatkozni, hogy történelmi távlatban mindez még mindig drága, az eredménynövekedési várakozások még mindig magasak, így naiv hozzáállás lenne egy 12-15-os P/E arányra várni (legalábbis mai tudásunk szerint). A növekedési kilátások pedig annak ellenére magasak, hogy ismét felerősödtek az MI bevételtermelő képességét megkérdőjelező hangok.

A Microsoft 1-2 hónapja még büszkén hirdette azt, hogy 80 milliárdot szán elkölteni 2025-ben az MI infrastruktúrára, két napja már óvatosabb volt az ilyen kijelentésekkel. Bár a cég azt nyilatkozta, hogy az összeg nem változik, annak helye és elköltése azonban lehet. Persze nem kellett sokat várni arra, hogy a mérleg másik oldalára is kerüljön valami. Az Apple egy napja jelentette be, hogy 500 milliárdot szeretne az USA-ban elkölteni az elkövetkezendő négy évben. Ezt azonban érdemes némi fenntartással kezelni. Egyrészt az Apple éves szinten valódi tőkebefektetésként kb. 10 milliárd dollárt költ el. Ha ide vesszük a kutatás és fejlesztési költségeket, amelyek egy technológiai cégnél különösen fontosak, és inkább befektetésként kellene számon tartani azokat, akkor is „csak” 30-40 milliárd dollárnál járunk éves szinten. Ráadásul a cég ellátási láncának mindösszesen 10%-a található az USA-ban. Nehezen jönnek ki a számok, ma még inkább csak egyfajta politikai megfelelésként lehet ezt értelmezni, de új piaci narratívát elindíthat.

Forrás: SP Global

A fenti ábrán látható, hogy 2023 Q2 óta az árfolyamváltozás dominált és ettől elmaradt az eredmények növekedése, azaz az S&P500 teljes hozamát legnagyobb részt az árfolyamemelkedés magyarázta. Most ez fordulhat, ami azt jelentheti, hogy enyhülhet a túlfeszített árazás és ez egyébként beleillik abba a ciklusba is, ahogyan a P/E két tényezője változik. Nem lennénk meglepődve egy 2017-2019-hoz hasonló időszakon, amikor bár 2300-ról 3200-ig emelkedett az index, de tette ezt komoly volatilitással.

A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.