Az alábbi ábrán látható, hogy az amerikai kiskereskedelmi forgalom 2024 közepe óta emelkedő trendet mutat. A tavalyi év elejére a Covid-19 alatt kapott juttatásokat a háztartások elköltötték, ezért volt a gigantikus (a charton nem látszik), 50%-os éves emelkedés 2021 közepén. Teljesen nyilvánvaló, hogy az a helyzet fenntarthatatlan volt, és ráadásul káros is, de legalább az emberek ismét megismerkedtek az infláció fogalmával és pusztító erejével. Innen szemlélve az eseményeket azt mondhatnánk, hogy minden rendben.
Csakhogy a vállalati gyorsjelentések nem ezt mutatták és ha valaki a kettőt egymás mellé tette, akkor jogosan fogalmazódhatott meg a fejében, hogy akkor végül is, most mi is történik? Az aggregált kereslet rendben, akkor a gyorsjelentési tapasztalatok miért mondanak mást? Persze azt már régóta tudjuk, hogy hiba azt gondolni, hogy ha minden gazdasági szereplő jól (szándékosan nem nevezem racionálisnak) dönt, akkor az társadalmi szinten is egy optimális helyzetet eredményez. Egy gazdaságban számos egyensúlyi pont is kialakulhat.
A gyorsjelentési szezon igen jól indult, kezdve a bankokkal, a technológiai cégekkel és ez utóbbihoz kapcsolódóan a közmű iparágával is, de a ciklikus és nem ciklikus fogyasztási iparág lemaradó volt. Előbbi azokat a vállalatokat jelöli, amelyek nem napi fogyasztási cikkeket gyártanak, (például autó, mosógép, TV stb.), míg utóbbi a napi fogyasztási cikkek (tej, kenyér…). Utóbbi két szektor nemcsak, hogy rosszabb eredményt közölt, hanem látványosan csökkentek a profitmarzsok is. Bár voltak, ahol emelkedett az árbevétel (élelmiszer), a profitmarzsok csökkentek, azaz a vállalatok nem tudták áthárítani a növekvő költségeket a fogyasztókra. A lenti ábrán látható, hogy míg 2024-ben a ciklikus iparág magasabb eredménynövekedést ért el, mint a széles piac (S&P500), addig 2025-ben már nem ez a helyzet és az elemzői várakozások szerint 2026 sem lesz más.
Ha végig böngésszük a jelentések utáni sajtótájékoztatókat, akkor olyan kijelentésekre bukkanhatunk, mint a Coca Cola, aki szerint az alacsonyabb vagyonú háztartások távol maradtak a cég termékeitől. Persze az USA-ról beszélünk, így a megoldás már meg is van a cég fejében: kisebb kiszerelésű, de fajlagosan drágább üdítőket fognak gyártani. A McDonald’s szerint a vagyonos háztartások gyorséttermi látogatása két számjegyű mértékben növekedett és ugyan ezt jelentette a Walmart is. A Colgate szerint értelmezhető mértékben csak a prémium termékei vásárlása emelkedett, és ezt erősítette meg a minden kiadásra rálátó Visa és a Mastercard is: a vagyonos háztartások költései növekednek. És ezzel el is érkeztünk a címben szereplő K-hoz.
Ma olyan világot élünk, ahol egy-egy fontos társadalmi-gazdasági problémára egy-egy Twitter üzenet „ad választ”, és az olvasó körülbelül ennyit és nem többet akar az egészről olvasni (és tudni). Ki sem látszunk a rövidítésekből: hokiütő forma, TACO (amiról pár hete írtunk) vagy a Magnificent 7 (ahol az eredeti filmben a hétből négy főhős meghal az utolsó ütközetben…). És itt van most a K-shaped economy, ami annak a rövidítése, hogy a vagyoni olló tovább nyílik, ahol a gazdagok költenek, a középosztály alattiak pedig nem. És ez ad magyarázatot arra, hogy a kiskereskedelmi forgalom miért növekszik. Azért, mert a jól keresők továbbra is sokat költenek utazásra, hajóutakra, szállodákra, repülésre, prémium termékekre. De, ahogy fentebb írtuk, ma már a McDonald’s, a Walmart, és lehetne sorolni, is arról számolt be, hogy egyre több vagyonos fordul meg náluk. A kérdés, ezen cégek eredményét a jövőben ez vajon mennyire fogja támasztani, esetleg növelni?
A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.
