Karácsonyi chart-dömping – részvénypiaci helyzetkép

Nézzük, mi kerülhet a fa alá! Például az, hogy töretlenül emelkedtek a piacok 2024-ben (is).

A lenti ábrán látható (vörössel a fejlődő, feketével a fejlett piacok), hogy a hazai BUX az élen végzett az általunk figyelt indexek között, de összességében is több volt a 10% feletti hozamot elérő részvényindex, szemben azokkal, amelyeknek nem sikerült az év. Utóbbiak között Franciaország látható, ahol a kormányválság és a luxuscikkeknek túlságosan kitett részvényindex messze elmaradt az európai peerektől. Mexikó és Brazília teljesítménye már az év közepétől gyenge volt, és a német közepes és technológiai szektor sem tudta felvenni a fonalat, ez utóbbi például csak most, év végén kezdett látványosabb teljesítésbe.

Ha az értékeltséget vesszük górcső alá, akkor persze észrevehető a mindenki által csapágyasra hajtott mantra: az amerikai piac drága. Az S&P500 a maga kb. 27-es P/E mutatójával (ez kissé változhat attól függően, hogy milyen forrásból dolgozunk) történelmileg is magasnak tekinthető. A Covid előtt (2014-2019) ez a mutató 20 alatt volt, ehhez képest a jelenlegi kb. 27 magas, ugyanakkor ebből a számból az is következik, hogy 2020-2024 között az index árfolyama 82%-kal emelkedett, miközben az eredménye 52%-kal, tehát az árfolyamemelkedésnek részben volt alapja, nem beszélhetünk a szó szoros értelmében vett buborékról. 1989 óta az S&P500 árfolyama éves szinten átlagosan 8,9%-kal emelkedett, míg az eredménye 6,1%-kal nőtt. Ha minden így maradna (de nem fog), akkor 4 év múlva érné el a 30-as P/E-t az index, ha pedig az eredménynövekedés megmarad, de az árfolyam csak oldalazik, esetleg lesz pár csökkenő év, akkor 1-3 éven belül ismét 20-as P/E mutatóval lenne dolgunk. Ez persze csak amolyan gyors fejszámolás, bármikor változhat a széljárás.

Az értékeltséget számos más tényező is befolyásolhatja az árfolyam- és eredményváltozáson kívül. Ugyanakkor azzal is érdemes tisztában lenni, hogy ma a befektetők mintha az eredménymomentumot díjaznák és áraznák. Azaz mindegy, hogy mennyivel emelkedik a vállalatok nyereségessége, amíg ez a trend fennáll, addig hajlandóak a részvénypiac egészéért prémiumot fizetni.

Ezzel szemben Európában, és nagyjából az egész világon, az eredménynövekedés marginális. Már ez indokol egyfajta USA prémiumot a többi piachoz képest, azonban van itt más is. Az árazás közel sem csak a növekedéstől függ. A befektetett tőkén elért hozam mondhatni fontosabb, mint a növekedés. Ebben pedig ismét csak az USA a nyerő. Az alábbi ábrán látható, hogy ez a mutató az USA-ban 1990 és 2010 között, valamint a 2010 és napjaink között majdnem ugyan annyi, miközben a világ többi része szinte lefeleződött. (Még egy érv a magasabb USA árazás mellett). Az a helyzet, hogy bár jelenleg a német piac (DAX) kb. 17-es P/E-n forog, egy 9%-os ROIC és egy 3%-os eredménynövekedés nem is indokol többet 12-14-es értéknél. Nem csak az USA piaca van csúcsra járatva, hanem szinte mindegyik…

De térjünk kicsit vissza a globális térbe! Ha megnézzük a 2024-es „drawdown” ábrákat, azaz azt, hogy az indexek mennyit estek vissza bármikor az év folyamán az éves csúcsukhoz viszonyítva, akkor az látható, hogy az USA indexei (Nasdaq, S&P500, Russell2000 és a Russell3000, azaz a teljes amerikai piac) abszolút csúcson vannak, és az év során a Nasdaq volt a legvolatilisebb. Ennek persze nem kell újdonságként hatnia, inkább az az érdekes, hogy augusztusban milyen gyorsan változott a szentiment a technológiai papírok piacán. Már majdnem mindenki az MI forradalom lufijának kipukkanásáról kezdett el beszélni, amikor hirtelen minden jóra fordult. A fonalat az év végén, nagyrészt a választási eredményeknek is köszönhetően, a kis és közepes cégek is elkapták.

Ezzel szemben Európában egy teljesen más kép rajzolódik ki. Gyenge CAC (francia) index, erős DAX (német) index, miközben közel sincs minden rendben Európa két legnagyobb gazdaságával. A német közepes és technológiai cégek csak az év vége felé kezdték felfelé venni az irányt, de egész évben inkább csak oldalaztak. Ugyanez a kettőség látható Kelet-Közép-Európában is, a BUX abszolút győztes, míg a WIG (Lengyelország) fél éve csökkenő trendben van. Hogy ebből milyen világos képet lehet alkotni a jövőre nézve, az még rejtély. Egynek azonban nagyobb valószínűséget adunk: úgy gondoljuk, hogy az európai piac alulteljesítő lehet 2025-ben az USA-hoz viszonyítva.

Az látható, hogy akik nem fogják csúcson befejezni az évet az nagy valószínűséggel az MSCI Emerging Market, Mexikó, Brazília, a közepes és kisméretű német papírok, Dél-Korea, a lengyelek, a Nikkei-225 és a francia index. Persze év végéig még van hátra több, mint két hét, így bármi megtörténhet, de a fenti indexek nem bírták ebben az évben a magaslati levegőt.

Értékeltségi mutatók ide vagy oda, a német piac (DAX) egyre drágábban forog az amerikai társához (S&P500) viszonyítva. A hosszútávon egyébként jellemző európai diszkont azt jelenti, hogy természetesen többször fordul elő az ellenkező eset, de most úgy tűnik, hogy bár a legtöbb piac kifeszített, vagy ahhoz közeli árazáson forog nem is annyira az S&P500, hanem inkább a DAX miatt kellene aggódni.

A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.