Debreczeni Csaba

A kép továbbra sem változott, szinte az összes eszközosztályba vagyonbeáramlás látható, amely sok esetben a kezelt vagyon 5-8%-ára is rúghat. (Pl.: fejlődő piacok lokális devizában, bankhitelek, ázsiai befektetésre minősített kötvények, USA kötvények). Mindösszesen három eszközosztályban látni komolyabb kiáramlást: ázsiai nem befektetésre minősített kötvények, globális kockázatos kötvények és fejlődő piaci dollárban denominált eszközök. Ezzel a felállással érkezik hamarosan nyakunkra a gyorsjelentési szezon. Félünk tőle, hogy a geopolitikai események ismét ellopják a show-t és megint nem arra fog a befektetők figyelme fordulni, ami a lényeg, azaz hogy hogyan állnak a vállalati fundamentumok. A jelenlegi helyzetben az aggregált vállalati eredményeket javíthatja a globálisan csökkenő hozamszint, az alacsonyabb olajár és a gyengébb dollár. Ugyanakkor a gyengébb fogyasztói hangulat (ISM) és a romló kockázati felár („credit spread”) ez ellen dolgozik. Mindent együttvéve ma nincs okunk arra számítani, hogy az eredményszezon rosszabb lesz. Bár az elemzői várakozások kissé csökkennek, ahogy haladunk az év vége felé, de ez mindig is így volt a múltban, nincs benne jelenleg semmi különös.

Továbbra is kulcsfontosságú, hogy a nagy kapitalizációjú technológiai cégek mit mondanak majd a jövőbeli várható tőkeberuházásokról. Számos alakalommal írtuk már, hogy ez ma az egyik legfontosabb fundamentális tényező. Már csak azért is, mert a múltban a recessziók szinte 100%-át az okozta, hogy vagy a tőkeberuházások zuhantak be és/vagy a készletfelhalmozásban történt nagy fordulat. Természetesen ma már az USA gazdasága szektororientált, így nem azt kell feltétlenül figyelni, hogy mennyi beruházási forrás áramlik például gyárak felépítésébe, hanem azt, hogy a mesterséges intelligenciát érintő projekteket mennyi pénzt szívnak fel. Ez pedig gigantikus összeg, ahogy az alábbi ábra is mutatja.

És ha már fentebb előkerült az olajár, az izraeli-iráni konfliktus miatt nem lehet megkerülni a fekete aranyra vonatkozó előrejelzéseket sem. A legtöbb elemzőház számos szcenáriót felállít arra vonatkozóan, hogy milyen hatása lehet egy konfliktusnak az energiahordozókra és így annak a globális GDP-re, az inflációra. Ezekből az elemzésekből pedig az a kép rajzolódik ki, hogy a legtöbb elemzőház szerint hosszabb távon komolyabb hatása nem lesz, az olajár 60 dolláron kereskedhet majd. Ugyanakkor az iráni olajkitermelés leállása rövid távon 90 dollár fölé emelheti az árakat, majd az 70-80 között kereskedhet, azonban, ha ezt a hiányt pótolni tudja az OPEC+, akkor 70 dollár alá eshet. A legrosszabb eshetőség, amely szerint a Hormuzi-szoros szállítása 50%-kal csökken, amely nem csak az olajat, hanem például a katari LNG-t is érinti, 110 dollár fölé emelheti az árakat, és azok csak valahol 90 dollárnál találnak majd nyugvópontot. Jelenleg, hüvelykujjszabály szerint egy 10%-os olajáremelkedés 10 bázisponttal csökkenti a globális GDP változást és kb. 20 bázisponttal növelheti az inflációt.

A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.