Debreczeni Csaba

Az elmúlt napokról részvényelemzőként nehéz okosat mondani, hiszen a pánik első részét még nem feltétlenül a fundamentumok irányítják. Nagyon nehéz ma még megmondani azt, hogy a különböző országokra kivetett különböző vámok milyen hatást fognak kiváltani egyedi szinten az egyes vállalatoknál. Olvastunk már pár fejtegetést, de ezek inkább felületes számítgatások. Például a Lululemon, amely ruházati, sportruházati termékeket gyárt és értékesít, árucikkeinek 63%-át Délkelet-Ázsiában gyártatja. Egyes gyors közelítések szerint az április 7-én ismert vámtarifák alapján a cég árbevétele a 2024-es 9,6 milliárd dollárról 2026-ra 12 milliárdra nőhet (a vámok miatt, merthogy azt a fogyasztónak ki kell fizetnie), miközben az EBITDA 2,6 milliárdról mindösszesen 2,8 milliárdra nőhet. A részvénybefektetők pedig nagyon nem szeretik, ha egy vállalat marzsa (legyen szó működési vagy éppen profitmarzsról) csökken.

De ahogy említettük, ez csak felületes fejtegetés. Az ilyen tőkepiaci pánikok elején számolni kell a rengeteg tőkeáttételes pozícióval, a STOP-okkal, az opciós és határidős termékekkel, amelyek mögött áll valamilyen fedezet. Ilyenkor mindenki, akinek rendezni kell sorait, és például pénzre van szüksége, szeretne ahhoz hozzájutni, és ezt szeretné minél gyorsabban megtenni. Ilyenkor még nem sokakat érdekel, hogy egy vállalat profitmarzsa például 15%-ról 5%-ra esik. Nem azt mondjuk, hogy nincsenek olyanok, akik már nem erre fogadnak, de többen lehetnek azok, akik ijedtség, kockázatkezelés vagy kereskedéstechnikai okok miatt adnak el. Akinek pedig éppen nincs részvénykitettsége, az vár, talán holnap még olcsóbb lesz… A fenti okfejtés csak egy lehetséges szcenárió, számos más módon alakulhat és alakulhatott eddig a helyzet.

Visszatérve a fundamentumokra, a jelenlegi helyzet azért is különleges, mert a vámháború bejelentése és az azóta történtek számos bizonytalansági faktort hagytak maguk után. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy maga a bejelentés is már úgy szólt, ahol számos tényező látott napvilágot, amely hatása, megítélése kérdéses. (Jó példa volt erre, hogy a Trump által bejelentett vámháború drámai körítését fokozandó fizikailag legyártott táblázatok, amelyek nem az adott ország USA-t terhelő vámjait mutatták be, hanem az adott ország és az USA külkereskedelmi hiányát, mégis a bejelentés után jó pár óráig azt lehetett olvasni a közösségi média számos felületén, hogy a kormán tagjai biztosítottak mindenkit, hogy ezek bizony az USA-t érintő vámok).

Nem gondoljuk, hogy a világ alakulásának visszafordítása járható út, azaz az, hogy az USA visszatér egy száz évvel ezelőtti ipari ország szintjére. Azt gondoljuk, hogy később rájönne mindenki arra, hogy ez talán mégsem annyira prosperáló, mint ahogy az egy kiszínezett történetben megjelenik. Arról már nem is beszélve, hogy pl. az Apple gyártási folyamatának hazatelepítése ma még egy lehetetlen vállalkozás. A vámháború ilyen jellegű kiélesedése pedig a bizalmat is emészti, az pedig egy olyan jellemző, amit évekig tart kiépíteni, de egy másodperc alatt el lehet veszíteni.

A tőkepiaci esés akár széles körben is megrázhatja a befektetőket, mert például az USA-ban a háztartások nagy része igenis rendelkezik részvénykitettséggel. A napokban megint elkezdett terjedni az a narratíva, hogy részvényt csak a top 1-5% birtokol, de ez nem igaz. Az amerikai háztartások 29%-a rendelkezik közvetlenül részvénykitettséggel és még akkor nem említettük azok arányát, akik befektetési alapokon, nyugdíjalapokon, ETF-eken, hedge fundok-on keresztül teszik mindezt. Vagyis a lenti ábrán látható 29% még magasabb, közel van inkább az 50%-hoz.

A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.