A különbség egyre látványosabb, hiszen a dán GDP ez iparág nélkül kb. 5-10%-kal ér kevesebbet. Az ok? A Novo Nordisk, főként a fogyasztó gyógyszereinek sikere után (de közrejátszott a diabétesz készítményeinek értékesítése is), olyan méretűre nőtt, hogy gazdasági tevékenysége (gyártás, export, adófizetés, beruházások) alapjaiban határozzák meg a dán GDP növekedését és szerkezetét. (A Novo Nordiskről bővebben itt olvashatsz.)
Tavaly decemberben a dán kormány még utoljára 1,4%-ról 2,6%-ra módosította 2025-re vonatkozó GDP növekedés előrejelzését, amelyről akkor azt nyilatkozták, hogy annak legfontosabb katalizátora a Novo Nordisk teljesítménye volt. Paradox módon ebből a befektetők nem sokat profitáltak, hiszen a részvényárfolyam 2024 nyara óta csökkenő trendben kereskedik. De nem elszigetelt esetről van szó. A mesterséges intelligencia is kitermelte a maga mammutfenyőit, rájuk Dél-Koreában és Tajvanon bukkanhatunk.
Az elmúlt hónapok memória- és tárhely- és chipgyártóit érintő őrülete nyilvánvalóan lecsapódik azon országok gazdasági növekedésében, amelyek fő exportcikke ezek a termékek, főleg akkor, ha azt látjuk, hogy a például a memóriák ára 5-10-szeresére emelkedett egy év leforgása alatt. Miért? Azért, mert ezek a memóriák kellenek majd azokhoz a még készen nem lévő alkalmazásokhoz, amelyek majd azokon a szervereken fognak futni, amelyek még nincsenek legyártva, amelyek majd azokban az adatközpontokban fognak helyet foglalni, amelyek még nem épültek fel és amelyekről még nem nagyon tudjuk, hogy honnan fognak áramot kapni. Dél-Koreában az MI jellegű export 2027-re elérheti a GDP 30-35%-át (jelenleg kb. 10%-on áll), míg Tajvan esetében már most 30% körül látható ez az érték (lenti ábra). A két ország 2026-os GDP növekedésének kb. a felét teheti ki a technológiához kapcsolható export növekedése. Dél-Korea esetében 2026-ra 2,5%-ot, Tajvan esetében 10%-os GDP növekedést várnak ma az elemzők.
Az egy iparágtól való függés mellett azonban itt a másik kezelendő kockázat: a vélhetően túl nagyra hízó fizetési mérleg. (Ez persze akkor is kialakul, ha nem csak egy ágazat húzza a gazdaságot, hanem általánosan az export).
A GDP-hez mérten túl magas fizetési mérleg következtében erősödhet a hazai deviza (rontva az export eredményességét), a megtakarítások kezelhetetlen értéket vehetnek fel, inflációs nyomás alakulhat ki a beáramló pénz miatt, például a részvény- és/vagy ingatlanpiacon. Persze a monetáris politikának megvan, meglenne az eszköztára ezek semlegesítésére. A részvénypiaci őrület már látható: a dél-koreai index csak 2026-ban több, mint 80%-kal emelkedett. Ugyanakkor az exportból bejövő pénzek esetében ma még nem látni egyensúlytalanságot. Tajvan esetében az exportőrök inkább külföldön hagyják a bevételt bankbetétekben, így a devizát nem leváltva, nem erősítik a hazai fizetőeszközt; míg a dél-koreai fizetési mérleg többlete külföldi részvények és kötvények vásárlásában válik láthatóvá. Ugyanakkor nem lehet elvetni, hogy ennek egy óriási részvényár-buborék és ingatlanbuborék lesz majd az eredménye. Persze a technológiai eszközök életciklusának gyorsasága miatt ez az iparág 1,5-2 év alatt megjárja a mennyet és a poklot is, így talán ez megakadályozhatja azt, hogy egy több éves trend alakuljon ki a növekvő fizetési mérlegek esetében. Aztán persze az is lehet, amit Dr. Ian Malcolm fiktív tudós-karakter mondott a Jurassic Prakban: „Hű-ha! Mindig így kezdődik, aztán majd jön a futás és a sikítás!”
A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.
