Annak ellenére, hogy már decemberben sejteni lehetett, hogy valami készül Venezuelában, biztosra venni nem lehetett az amerikai adminisztráció terveit. Mégis meglepetésként érte a világot nem csak a beavatkozás ténye, hanem annak elsöprő sikere is. A hivatalos indoklás bűnüldözési és nemzetbiztonsági okokra hivatkozik, ugyanakkor a háttérben évtizedes konfliktusok, gazdasági és geopolitikai érdekek húzódnak meg.

A gazdasági motiváció központjában a venezuelai olajkincs áll. A dél-amerikai ország rendelkezik a világ legnagyobb bizonyított olajtartalékával, amely több, mint 300 milliárd hordó, azaz a világ készleteinek közel egyötöde. Eközben az OPEC – amelynek Venezuela is tagja – birtokolja a globális készletek 79%-át, az USA 3%-os súllyal bír.

forrás: OPEC, MBH Befektetési Bank

Az Egyesült Államok számára a venezuelai olaj megszerzése stratégiai szükségszerűség. Napjainkban az USA a világ legnagyobb kitermelője a maga napi 14 millió hordós kapacitásaival, ugyanakkor az OPEC+ országok piaci ereje jelentősen meghaladja ezt, a csoport tagjai együttesen a globális termelés 60%-át adják. Az amerikai adminisztráció egyik célja tehát az lehet a venezuelai készletek megszerzésével, hogy nagyobb befolyást szerezzen az olajpiaci folyamatokra. A másik gazdasági ok, hogy az amerikai palaolaj-termelés a kifáradás jeleit mutatja. Az Amerikai Energiaügyi Hivatal (EIA) előrejelzése szerint a termelés 2027-2028 körül tetőzhet valamivel 14 millió hordó felett. Ez viszont jelentősen elmarad attól a republikánus kampányígérettől, hogy kb. 2-2,5 millió hordóval növelik a napi kitermelést. Továbbá ez a predikció is csak abban az esetben reális, ha az árfolyam 80 dollár/hordós szint körül stabilizálódna, miközben jelenleg 60 dollár/hordó alatt található az árfolyam.

Tehát az USA vélhetően nem fogja elérni a kitűzött termelési mennyiséget csupán saját forrásból. Így jön képbe Venezuela, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az Orinoco-övezetben felszínre hozott extra nehéz kőolajtípus tökéletesen illeszkedik az amerikai finomítók igényeihez, a legnagyobb nehéz kőolajat feldolgozó finomítók az olyan amerikai cégekhez tartoznak, mint például a Chevron, a Valero Energy vagy a Marathon Petroleum. Márpedig az új helyzet hatására az amerikai vállalatok hosszú idő után, a 2007-es kiebrudalásukat követően ismét megjelenhetnek az országban (kivétel a Chevron, amely az állami kontrollátvételt követően is maradt).

Mindez túl szép, hogy igaz legyen, és ahogy általában lenni szokott, így most is szembe kell néznünk a valósággal, azzal, hogy mennyire reális a kitűzött célok elérése? A válasz pedig, hogy rövid távon, 2-3 éves horizonton biztosan nem érhetők el. A venezuelai olajipar óriási válságban van, az évtizedes félremenedzselés, alulfinanszírozás és a nemzetközi szankciók hatására mára csupán árnyéka önmagának az egykor szebb napokat megélt iparág. A jelenlegi kitermelési kapacitások 1 millió hordó/nap körül alakulnak. Ezzel szemben a számítások azt mutatják, hogy ahhoz, hogy kielégítsék az USA igényeit, a termelést kb. napi 4 millió hordóra kellene pörgetni, olyan magasra, amit még a legfényesebb időszakában sem tudott produkálni az ország. Ráadásul nem csak a kitermelési kapacitásokkal van probléma, hanem az infrastruktúrával is, a kikötők jelenleg maximum 1,7 millió hordós napi forgalmat képesek lebonyolítani. Az elemzői konszenzus azt mondja, hogy a kitermelés megduplázásához közel három évre lesz szükség. A fejlesztések pedig rendkívül tőkeigényesek, a kapacitások csupán 300 ezer hordóval történő emelése kb. 1 milliárd dollárba kerülne.

A múlt sem arról árulkodik, hogy egy ellenőrzött országban nagy sikerek érhetők el. Az iraki háborút követően például közel tíz évre volt szükség ahhoz, hogy a közel-keleti ország termelése visszaálljon a háború előtti szintre. Ráadásul az akkor tervezett mennyiségeket 220 milliárd dollárnyi befektetés után azóta sem érték el. De hasonló volt a helyzet Líbiában is, ahol másfél évtized sem volt elég ahhoz, hogy teljes mértékben regenerálódjon a kitermelés.

Összességében tehát elmondható, hogy rövid távon biztosan nem fogja jelentősen megváltoztatni a jelenlegi olajpiaci erőviszonyokat a venezuelai krízis ténye. A kapacitások felpörgetéséhez jelentős beruházásokra, legalább 2-3 évre és dollármilliárdokra lesz szükség. Márpedig egyáltalán nem biztos, hogy a jelenlegi 60 dollár/hordó alatti árfolyam mellett megérné a nehezen és költségesen kitermelhető venezuelai olaj felszínre hozása. Persze még korai bármit is mondani, ha a lehetőség és a profit szagát megérzik az olajcégek és a helyzet is kedvező irányba rendeződik, akkor nagy a valószínűsége, hogy elindul egy beruházási hullám, amelynek legnagyobb nyertesei természetesen az amerikai olajcégek lehetnek.

Ez a rövid összefoglaló az MBH Befektetési Bank részvényelemző csapata által összeállított elemzés legfontosabb állításait tartalmazza. Az eredeti, részletesebb elemzés az MBH Befektetési Bank honlapján érhető el.

Készítette: Weiszmann Péter

Jogi tájékoztató

A jelen sajtócikkben szereplő információk nem minősülnek vételi vagy eladási ajánlatnak, sem befektetési tanácsadásnak, sem befektetésre, jegyzésre, szerződéskötésre vagy kötelezettségvállalásra történő ösztönzésnek, felhívásnak, ajánlattételnek. A tájékoztatás nem teljes körű, a sajtócikkben foglalt adatok tájékoztató jellegűek. A sajtócikk nem minősül befektetési tanácsadásnak, abban az esetben sem, ha a dokumentum bármely része egyes pénzügyi eszköz vonatkozásában annak lehetséges árfolyam-, hozam-alakulásával kapcsolatos ismertetést tartalmaz.

A sajtócikk nem veszi figyelembe az egyes befektetők egyedi igényeit, körülményeit és céljait, így személyre szóló ajánlás hiányában nem minősül befektetési tanácsadásnak. A sajtócikknek, a benne foglalt információknak nem célja, hogy az ügyfelek konkrét befektetési döntéseinek az alapját képezze. A Bank kizárja a felelősségét az anyagban foglaltak esetleges befektetési döntésként való felhasználásáért, a konkrét egyedi befektetési döntésekért, az ebből eredő következményekért, így nem vállal felelősséget a befektető ezen sajtócikkben foglaltak alapján hozott döntései következtében, vagy őt azzal bármilyen egyéb összefüggésben érő esetleges károkért, veszteségekért.

A befektetőknek önállóan (vagy független szakértő igénybevételével) kell felmérniük és megérteniük az egyes pénzügyi eszközök és befektetési szolgáltatások lényegét, valamint kockázatait. Javasoljuk, hogy a befektető a befektetésre vonatkozó döntés meghozatala előtt az adott pénzügyi eszközre és a befektetési szolgáltatásra vonatkozó üzletszabályzatot, tájékoztatót, egyéb szerződéses feltételeket, hirdetményeket, kondíciós listát figyelmesen olvassa el, mert csak ezen dokumentumok és információk ismeretében dönthető el, hogy a befektetés összhangban áll-e a befektető kockázattűrő képességével és befektetési céljaival, továbbá körültekintően mérlegelje befektetése tárgyát, kockázatait, a díjakat, költségeket és a befektetésekből származó esetleges veszteségeket, károkat. Javasoljuk továbbá, hogy tájékozódjon a termékkel, befektetéssel kapcsolatos adójogi és egyéb jogszabályokról, valamint a befektetésre vonatkozó döntésének meghozatalát megelőzően forduljon munkatársainkhoz, vagy keresse fel banki tanácsadóját. Jelen tájékoztatás nem minősül adótanácsadásnak, a konkrét adó- és illetékjogi információk pontosan csak az érintett ügyfél egyedi körülményei alapján ítélhetők meg, valamint az adó- és illetékjogi jogszabályok a jövőben változhatnak.