A tavalyi év második felétől és 2025. elejére egyre világosabbá vált, hogy az amerikai gazdaság növekedési lendülete megtorpant (Consumer Sentiment Index drasztikus visszaesése, Manufacturing PMI mutató ingadozása) és az S&P 500 visszaesése nem pusztán ciklikus jelenség, hanem strukturális kérdéseket is felszínre hoz. A részvénypiaci korrekció mögött többek között a túlzott piaci koncentráció, a fiskális túlterjeszkedés és a technológiai szektor jövőjét övező stratégiai bizonytalanság áll.

Strukturális töréspontok az amerikai gazdaságban – és az európai fordulat lehetősége

Technológiai dominancia és AI-kétségek

Miközben az S&P 500 az elmúlt évtizedek egyik legszűkebb piaci koncentrációja mellett (a technológiai óriásvállalatok dominanciájával a Magnificent 7 volt felelős az S&P index teljesítményének jelentős részéért) új csúcsokról korrigál, a reálgazdasági mutatók, a fiskális pálya és a munkaerőpiaci dinamika (ami Trump és Musk intézkedéseivel könnyen romolhat) egyaránt kérdéseket vetnek fel a hosszú távú fenntarthatósággal kapcsolatban.

A mesterséges intelligencia körüli várakozások az elmúlt években új csúcsra vezették az amerikai indexeket, 2025-ben egyfajta bizonytalanság kezd körvonalazódni. Az amerikai nagyvállalatok eddig is milliárdokat költöttek és még további többszázmilliárd dollárt terveznek befektetni az AI infrastruktúrába (adatközpontokba, fejlesztésekbe). Eközben a kínai technológia AI megoldásai költséghatékonyságban és adaptációs sebességben is versenyképesek lehetnek, noha ez a jövő zenéje még, az elmúlt időszak kínai AI hírei arra feltétlenül jók voltak, hogy a globális technológiai piacot elbizonytalanítsa így egyre többen feltették a kérdést: vajon fenntartható-e az amerikai AI cégek költségintenzív stratégiája vagy az eltúlzott várakozások miatt a vártnál alacsonyabb lesz a szektorban a megtérülés?

Fiskális és gazdaságszerkezeti kockázatok az Egyesült Államokban

Az amerikai államháztartás állapota az egyik legégetőbb strukturális kockázat. 2025-re az államadósság a GDP 120%-a fölé emelkedett, miközben a szövetségi költségvetési hiány tartósan 6–7% körül mozog. A kamatterhek már meghaladják a teljes védelmi kiadásokat, ami a fiskális politika mozgásterét jelentősen szűkíti. Természetesen egy átlagbefektetőt nem biztos, hogy érdekelni fogja, ha 120-ról 130%-ra emelkedik ez a mutató, itt az lehet fontos, hogy mikor jön el az a pont, amikor az USA-ba vetett bizalom meginog és a befektetők nem tolerálják a túlzott eladósodottságot?

Emellett a protekcionista gazdaságpolitika új hulláma, különösen a kereskedelmi vámok és az ellátási láncok „hazatelepítése” (onshoring) szintén hosszú távú versenyképességi problémákhoz vezethet. A magasabb előállítási költségek és a kereskedelmi partnerekkel való feszültségek (különösen Kína, de újabban az EU felé is) mérséklik az exportra épülő növekedési potenciált, illetve továbbra is megmarad a gazdasági alapprobléma: a túlzott függés a néhány domináns vállalattól. Természetesen az USA egy fogyasztás alapú gazdasággal rendelkezik, de a belső fogyasztásra is negatív hatása van a vámokból származó inflációnak. Másrészt a különböző állami intézményekben történő munkaerő-leépítéssel is -átmenetileg biztosan- vásárlóerőt veszít Amerika.

A munkaerőpiac felszínes ereje mögött is feszültségek húzódnak. Az idősödő népesség, az egészségügyi kiadások folyamatos növekedése és a termelékenységi paradoxon (a technológiai fejlődés ellenére nem látható arányos javulás a gazdasági munkatermelékenységben)[1] – hosszú távon lassíthatja a potenciális GDP-növekedést.

Európa: mérsékelt, de stabilizálódó fordulat

Ezzel szemben az európai ipar – meglepetésszerűen – 2025 elejére kezd konszolidálódni. Különösen a német ipari termelésben látható fordulat, amelyet több tényező támogat. Egyrészt az energiaárak stabilizálódása, másrészt a német kormány által bejelentett zöld- és digitális transzformációs beruházási program új lendületet adott a gyártási láncoknak. Ezzel párhuzamosan a gyengébb euró és az alacsonyabb európai inflációs nyomás támogatja az exportot.

Ennek a német ipari fordulatnak érzékelhető hatása van Közép-Kelet-Európában is, különösen a német gazdaságba szorosan integrált országokban – Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában. Ezek az országok ismét élvezhetik a német megrendelések felfutását, főként az autóipar, az akkumulátorgyártás és a beszállítás területén. A beruházási ciklus újraindulása pedig helyi szinten is keresletet támaszthat a munkaerőpiacon, és közvetve enyhítheti a növekedési nehézségeket.

A globális képet tekintve így egyfajta kétsebességes dinamika rajzolódik ki: az Egyesült Államok egy túlfűtött, magas kamatkörnyezetből lassan ciklusfordulóba lép, miközben komoly fiskális és versenyképességi kérdésekkel néz szembe. Európa – bár még mindig küszködik a lassú belső kereslettel – egyre több jelét adja annak, hogy az ipar talpra állása és a strukturális beruházások révén stabilizálódó pályára lép.

Ez a kontraszt a befektetői térképen is átrendeződést hozhat: a régóta alulteljesítő európai eszközök relatív vonzereje megnőtt, főként az iparilag erősen kötődő régiókban. Bár a strukturális problémák egyik oldalon sem tűntek el, a következő időszakban a relatív stabilitás, az exportorientált ipar és a fiskális ösztönzés új kombinációja egyre jobban az öreg kontinensre irányíthatja a figyelmet – épp akkor, amikor az amerikai modell korlátai egyre nyilvánvalóbbá válnak.

Természetesen a piacok is reagáltak az európai fordulatra: A DAX 17%-kal, a CAC 40 11,5%-kal, a FTSE 100 közel 9%-kal emelkedett 2024 végéhez képest, Közép-Kelet-Európában pedig pedig a lengyel és cseh börzék vezetik a sort.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az amerikai piacok gyengélkedése hatással lehet az európaira is. Visszatekintő adatok alapján megfigyelhető, hogy az amerikai piacok jelentős esései gyakran magukkal rántották Európát is. Vagyis az amerikai piacok esetleges további visszaesése figyelmeztető jel lehet az európai befektető számára is.  Ugyanakkor, ha a globális kereskedelmi feszültségek tovább mélyülnek az Európai Unió gazdasági integrációja erősödhet, így a kontinens idővel kevésbé válhat kitetté Amerikának, mint korábban.

A geopolitikai dimenzió: békefolyamat és kockázatcsökkenés

Az európai kilátásokat jelentősen befolyásolhatja az orosz–ukrán háború kimenetele is. Bár a békefolyamat nem látszik közvetlenül elérhetőnek, a konfliktus stabilizálódása már önmagában is bizalomépítő hatással van a régió gazdaságára, különösen az energiaellátás és a beruházási hajlandóság terén. Egy esetleges békekötés hatalmas fiskális és infrastrukturális keresletet generálna Kelet-Európában, ami új lendületet adhatna a teljes kontinensnek, különösen akkor, ha a rendezést részben a szankciós intézkedések enyhítése is kísérné.

„It’s the big one – I’m coming for you Elizabeth”?

Akkor itt a vége, felejtsük el az USA részvényeket?

Nem. Helye van az amerikai kitettségnek – csak másképp.

Bár az amerikai gazdaság egyértelmű strukturális kihívásokkal néz szembe – a fiskális nyomás, a technológiai koncentráció és az AI-megtérülési bizonytalanságok mind hozzájárulnak az S&P 500 Volatilitásához –, az Egyesült Államok továbbra is megkerülhetetlen főszereplője a globális portfólióknak. A világ legmélyebb és leglikvidebb tőkepiaca, a dolláralapú eszközök dominanciája, valamint az innovációs ökoszisztéma még mindig stabil alapot kínál hosszú távon.

Az MBH Befektetési Bank idei S&P célára és az Advisory mintaportfolió egyértelműen mutatja, hogy bár középtávon előjöttek a fenti kérdőjelek, rövidebb és hosszabb távon is szerepelnie kell amerikai kitettségnek a portfoliókban.

Az USA jelenléte továbbra is fundamentális pillér marad, de érdemes mellette diverzifikáltabb, ciklikusan másként viselkedő eszközöket is tartani, például az európai ipari és közép-kelet-európai kitettségeket, amelyek jelenleg alulárazottan kínálnak reálkockázathoz illeszkedő hozamlehetőségeket.

Újra kétsebességes világgazdaság?

Az amerikai modell – fiskális szűkösség, AI-alapú stratégiai túlfeszítettség és technológiai koncentráció – 2025-ben újra kérdőjeleket vet fel a hosszú távú növekedés üteme kapcsán. Az AI-vezérelt szűk piaci koncentráció korrekciója, illetve az európai ipar stabilizálódása miatt egy újfajta egyensúlyi gondolkodásra van szükség. Ezzel szemben Európa, bár szerényebb növekedést produkál, egy kisebb, stabilizálódó ciklusba lépett, ahol a termelési kapacitások, az energiastruktúra és a geopolitikai háttér is támogatóbb lehet békeidőben.

Az amerikai kitettség helye nem kérdés – a kérdés az, milyen minőségben és milyen arányban. A következő időszak kulcskérdése az lesz, hogy a befektetők továbbra is az amerikai növekedésre vagy az európai stabilitásra fogadnak. A globális újraárazódás már elindult – és ezúttal nem biztos, hogy az USA marad a természetes nyertese.

A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.

---

[1] Forrás: Productivity Home Page : U.S. Bureau of Labor Statistics (bls.gov), Nonfarm Business Sector: Labor Productivity (Output per Hour) for All Workers (OPHNFB) | FRED | St. Louis Fed (stlouisfed.org)