Folytatása következik… – Merre tovább a nagy esés után?

Bevalljuk, augusztus 12-ig, vagyis e hét hétfőig úgy gondoltuk, hogy a hónap első pár napján látott esés utáni pozitív árfolyamreakció gyenge és nem szép alakzatot rajzol. A nagy esés (kapituláció) utáni nagyon vérszegény emelkedés, ahol a nagy esés napját (vagy napjait) 3-5 nap alatt sem tudja ledolgozni a piac, és az egésznek inkább erőlködés szaga van, általában nem szokott jót jelenteni. De aztán a keddi nap, ha mindent nem is változtatott meg, de az S&P500 mégis olyan vételi erőt mutatott, amely után újból gondolkozni kell, hogy vajon merre tovább?

Régen hoztuk már példának, de amikor olyan turbulenciát látunk, mint amit tapasztaltunk az elmúlt héten, mindig fel kell tenni a kérdést, mi mutatnak a fundamentumok? Mert sajnos azt, hogy ki milyen USD/JPY carry-trade-ből finanszírozta a tőkeáttételes pozícióját, ki milyen kvantitatív stratégia alapján shortolta a volatilitást és egyáltalán, mit csinál a kisbefektető, mit csinálnak az intézményi befektetők, sohasem tudjuk meg. És talán már lényegtelen is egy hét távlatából. A piacok mindig gyorsan reagáltak, ma pedig ez a digitalizációval hatványozottabban igaz.

Nem új dolog ez, az alábbi ábrán látható, az internet előtt egy vállalat gyorsjelentésének napján az az információ, hogy felülteljesítette-e az elemzői várakozásokat, avagy sem, kb. 10 nap alatt épült be az árfolyamba, de 1995/98-ra ez már szinte nullára redukálódott. Ma pedig ugyanez a másodperc tört része alatt lezajlik. Ezért, ha a ma piaci mozgásait egy 20-40 évvel ezelőtti tőzsdei eseményhez viszonyítjuk, azt óriási lábjegyzetek közepette kell megtenni. És akkor a megváltozott kereskedői attitűdről (pl.: sok helyen a tőzsdei kereskedés egy társadalmi móka lett, lásd: WallStreetBets), nem is beszéltünk.

De térjünk vissza ahhoz a bizonyos fundamentumhoz. A piacokon rengeteg a zaj, szükséges a vadhajtások lemetszegetése, különben eltévedünk. Az ingatlanszektor, az új megrendelés állomány alakulása, a vállalati eredmények változása és a munkanélküliség négy olyan „indikátor”, ami ebben segítségünkre lehet. Az ingatlanszektor olyan fontos a gazdaságban, hogy súlyának változása jelentősen befolyásolja azt. Az új megrendelések a fogyasztói és vállalati szentimentet mérik, míg a vállalati eredmények alakulása egyértelmű. A munkanélküliség lehet itt kissé kívülálló, hiszen annak változása olyan mértékű lemaradó indikátor, hogy amikor ott baj van, akkor már minden mindegy.

Az alábbi ábra szerint nem mondahatjuk azt, hogy minden rendben, de azért a helyzet nem vészes. (Ide jöhetne a csernobili idézet, de ezt most inkább kihagyjuk). Azt gondoljuk, hogy nem ez az a vállalati eredményszezon vagy ingatlanpiaci helyzet, amikor a fundamentumok miatt össze kellene omlania a piacnak, de ettől függetlenül a rövid távú, jövőbeli árfolyammozgás még lehet kétségbeejtő.

Mert a piacokat ma már egyre kevésbé a puszta tények irányítják. A sztorik, a narratíva ereje elképesztő. Erre volt remek példa augusztus 13-án a Starbucks, ahol az elmúlt negyedévek pocsék fundamentális eredménye után leváltották a vezérigazgatót, és a Chipotle Mexican Grill vezetője érkezik a céghez. Az eredmény? +24% egy nap alatt és az átlagos 8 millió darabos napi részvényforgalomra jött egy 150 millió darabos, úgy, hogy igazából még semmit sem tudunk…

Ez a sztori ereje. Hogy is mondta Jeffrey Goines a 12 majom című filmben: „Vegyük példának a kórokozókat. A 18. században nem léteztek. Semmi. Soha senki nem is álmodott ilyesmiről! Legalábbis a normális emberek nem. Erre jön ez a doktor… Semmelweis! Ez a Semmelweis megpróbálja meggyőzni az embereket, főleg a doktorokat, hogy vannak ezek a kórokozók, pici, láthatatlan csúfságok, amik behatolnak a testbe, és megbetegítik. Megpróbálja meggyőzni az orvosokat, hogy mossanak kezet. Mi ez a pasas? Őrült? Icipici, láthatatlan, hogy is hívják őket? Kórokozók? Ugrás a 20. századba. A múlt héten, pont mielőtt elrángattak ebbe a lebujba! Bementem egy gyorsvendéglőbe, hogy rendeljek egy burgert. A hapsi leejtette a földre. Felszedi, letörli, és odaadja nekem, mintha minden rendben lenne. Mondom: “És a kórokozók?” Erre ő: “Nem hiszek a kórokozókban. Csak azért találták ki őket, hogy több tisztítót és szappant tudjanak eladni.” Most ő a bolond, nem? Látod? Nincs valós. Nincs téves. Csak közvélemény van.”