Debreczeni Csaba

A „Predicting history” című 2019-es tanulmányban a szerzők azt vették górcső alá, hogy a gépi tanulás azonosítani tudja-e a fontos történelmi eseményeket, és az eredmény az lett, hogy bár sokat eltalál, de az egyes események szignifikanciáját a legtöbb esetben túl- vagy alulbecsülte. John Ralston Saul szerint, a történelem mindig nagy ellensége annak, aki mindenben okot és értelmet lát. A történelem szinte mindig túlmutat a szervezettségen és közömbös az értelem iránt. Mellesleg erősen kitettek vagyunk a túlélési torzításnak, azaz, ami nem volt sikeres a múltban, az sokszor eltűnik a későbbi elbeszélésekből. Ezzel szemben a jövő mindig optimista, mert rendelkezésre áll legalább egy elméleti megoldás. Mindez pedig azt is jelenti, hogy a múlt többnyire ad-hoc eseményekkel van tele.

Hogy miért volt szükség erre a kis bevezetőre? Azért, mert a 2024 novemberi amerikai elnökválasztás óta, (de ez igaz volt Trump első elnöksége alatt is) előtérbe került, hogy itt bizony káosz lesz, mert a régi-új elnök gazdaságpolitikája is erre épül. Hogy ki mit lát e mögé, az nézőpont kérdése, valakik szerint ez egy tárgyalási technika, mások szerint tényleg vissza akarja kormányozni az USA-t egy minimum 50 éve elfeledett ipari ország pályájára, és persze a sort lehetne még folytatni. Mindez számunkra a tőzsdék alakulása szempontjából fontos, és eddig az látszik, hogy a tőkepiacok nem feltétlenül viselkednek máshogy, mint tették azt bármely más elnökválasztás után. Persze az igaz, hogy a minta még kicsi, alig több, mint egy hónap telt el a beiktatás óta, de ha a 2016-tól tartó négy évet vesszük alapul, akkor sem történt semmilyen eget rengető (a Covid-19-en kívül, de az egy teljesen más esemény). Ugyanakkor a jelenlegi eseményekből bár megélnek a hírportálok, történelmi távlatban nem sok jelentősége van annak, hogy a Mexikói-öbölnek vagy Amerikai-öbölnek hívják a Mexikói-öblöt. Ugyanígy, értjük, hogy az USAID-ot beszántották ilyen-olyan indokra hivatkozva, a hangsúlyos az lenne, ha például a társadalombiztosítást, ne adj isten a veteránok kérdéskörét közelítenék meg ekkora vehemenciával.

Ugyanis a valós információ általában rejtve marad előttünk. Egy Rubik kockának 4,3*10¹⁹ állapota lehet, mégis átlagosan 20 lépésből kirakható. Vagyis annak az esélye, hogy csak a szerencse alapján megtaláljuk a megoldást elhanyagolható. És ez jellemzi az univerzumot és a gazdaságunkat is. Az információgazdag állapot, azaz az olyan állapot, amelynek van értelme és jelentése, ritka és mégis az emberek a legtöbbször nem tudják maximális biztonsággal elválasztani a statisztikát a narratívától, az információt a propagandától, a zajt a jeltől és a kiugró adatot a reprezentatívtól. Pedig a fenti Rubik-kockás példában milyen egyszerűnek tűnt mindez. 

Továbbra is azt gondoljuk, hogy a piacok alakulását a vállalati eredmények fogják meghatározni, ebben pedig most nem volt kivetnivaló. Voltak a mostani gyorsjelentési szezonban is anomáliák és érthetetlen események, de többségében nem ez volt a jellemző (annak ellenére, hogy a cégek 20%-a még adós a számokkal). Az elemzői várakozásokat meghaladó jelentések meghaladták a historikus átlagot (76,15% vs. 72,26%) és ez kiemelkedő volt a technológiai (82,5%) és a pénzügyi szektorban (86,15%), amely két fontos iparág az USA szempontjából. Sőt, nem csak hogy jobban alakul a jelentési szezon, a nem profitábilis kisvállalatoknál is folyamatos pénzügyi javulás látható. A lenti ábra mutatja, hogy mára „csak” a kisvállalatok 43%-a nem tud pozitív eredményt elérni, a nagy és közepes cégek esetében pedig ez az arány még jobb (7% és 16%). És bár a kisvállalatok ilyen arányú veszteségességét még mindig sokan igen negatív hírként is tálalhatják, a helyzet az, hogy egyre kisebb a súlyuk a gazdaságban (lenti, második ábra).

A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.