Az persze nem nagy hír, hogy a nyersanyagkereskedők szívesen foglalkoztatnak meteorológusokat. Számos termék árfolyamára, például kávé, gyapot vagy éppen a földgáz, hatással van az időjárás, szinte minden időhorizonton. Aki ezt jól előre tudja jelezni, az talán előnybe kerülhet a többi befektetővel szemben, elkerülve az olyan eseteket, amelyet egy chicagói történet mesél el. E szerint egy már hetek óta tartó hűvös és csapadékmentes nyáron az ottani nyersanyagkereskedők kitalálták, hogy shortolni, azaz eladni kellene a gyapotot, mert az a meleget, és a termési időszakban az egyenletes (500-1000mm közötti) csapadékot kedveli. Mindannyian buktak az ügyleten, hiszen a gyapot ára felment, miután számukra is kiderült, hogy a tőlük 1500-1800 kilométerre lévő Texasban, a gyapot termesztési területén, pont optimális az időjárás, nem úgy, mint Chicagóban. Vagyis egy előrejelzés nem csupán egy előrejelzés, hanem egy eszköz arra, hogy jobb döntéseket hozzunk egy adott kérdéssel kapcsolatban egy adott helyszínen. A chicagói kereskedők ebben a helyzetben pedig nem igazán tudták, hogy mit is csinálnak, persze a narratíva szépen fel volt építve.
Ugyanakkor az is igaz, hogy egy tőzsdei termék árfolyamára temérdek faktor, azaz magyarázóváltozó hat. Befektetési alapok kvantjai és adatelemzői napokat töltenek el azzal, hogy részvények, nyersanyagok, devizák stb. árfolyammozgásait különböző faktorokra szedjék szét. Ha egy adott napon a piac emelkedik, akkor mit csinál az egyedi részvény hozama, azaz mennyit magyaráz annak mozgásából a széles piac (ez a béta); mennyi írható az aznapi devizamozgások számlájára; mennyit jelent az, hogy az adott részvény nagyon vagy kevésbé volatilis; megmagyaráz-e a hozamból valamennyit a vállalat mérete; mi történik, ha változnak a hozamok (például a 10 éves kötvény hozama) és természetesen mi történik, ha változik az időjárás?
A probléma az, hogy a fent felsorolt faktorok és az árfolyamváltozás közötti kapcsolat (pl.: korreláció) folyamatosan változik. Lehet, hogy ma a hozamot az időjárás határozta meg, de holnap már egy geopolitikai esemény fogja, hogy aztán harmadnap ismét az időjárásé legyen a főszerep. Mindeközben pedig lehetséges, hogy a meteorológusok talán tökéletesen pontos előrejelzést adtak az időjárásra, az mégsem ért semmit, mert hatása elveszik a többi befolyásoló tényező között. Mi lenne, ha az időjárásból fakadó kockázatot, amit jól jeleztek előre, lefedeznénk, például egy időjárás kontraktussal (mondjuk a Polymarketen)? Ez lehet a következő időszak slágere, hiszen egyre több hírt hallani arról, hogy bankok, befektetési bankok, kereskedők, befektetési alapok egyre több ilyen, az előrejelző piacokon kereskedő szakembert vesznek fel.
És itt értünk el Kenneth Arrowhoz és Gérard Debreuhoz. Ők 1953-ban a Stanford Egyetemen „alkották meg” azt a tökéletes világot, ahol mindennek van piaci értéke. Minden lehetséges múlthoz, jelenhez és jövőhöz tartozik egy kifizetési érték. Mindegy, hogy a következő nyaralásunk alatt végig esik az eső mert lefedezhetjük egy időjárás kontraktussal. Ez a teljes piac. Természetesen mondhatjuk azt, hogy minek ez az okoskodás, hiszen ott vannak a biztosítók. Csakhogy a biztosító sokszor a káresemény után fizet, még az is lehet, hogy előfinanszírozni kell a helyreállítást, bizonyítani kell a káreseményt és nem mellesleg nem biztosítanak minden ellen.
A szerzőpáros számára a piac nem egy olyan hely, ahol néhány gyakorlott (és/vagy szerencsés) kereskedő/befektető szupergazdag lesz, hanem a kockázat átruházásának és megosztásának miliője. Az Arrow-Debreu értékpapír egy elméleti pénzügyi eszköz, amely egy pénzegységet fizet, ha a világ egy adott állapota egy jövőbeni időpontban bekövetkezik, és nullát egyébként. Természetesen ez egy utópisztikus világ, A valóságban minden egyes lehetséges állapothoz egy egyedi értékpapír meghatározása és létrehozása nem praktikus a lehetséges kimenetelek hatalmas száma miatt. A pénzügyi piacokon azonban léteznek olyan eszközök, amelyek hasonlóan működnek, ezek az opciók és más származtatott termékek. De, ahogy látjuk, az előrejelző piac is egyre nagyobb szeletet hasít ki magának, igaz likviditása még nem tart ott, hogy széles körben alkalmazható legyen.
És hogy mi az E 904? Hát nem más, mint a spanyolviasz egyik alapösszetevője… Merthogy úgy tűnik, hogy azt újból feltalálták.
A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.
