Forgács – részvénypiaci helyzetkép

Hát, nem ez volt megbeszélve. Az amerikai elnökválasztásnak úgy indult neki a piac, hogy az USA gazdaságilag megerősödik (pedig már eddig sem lehetett panasz, hiszen 2-3%-os GDP növekedést tudott felmutatni, igaz, ebben nagy szerepe volt a költségvetési lazításnak). A másik oldalon viszont Európa továbbra is lemaradó ütemben van, sőt sokan az öreg kontinens eljapánosodását vetítették előre. Azaz zéró közeli gazdasági növekedés, esetleg deflációval fűszerezve. Ehelyett 2025-ben a piacok pont ennek az ellentettjét mutatták: az S&P500 majdnem 10% közeli mínuszt, a DAX pedig 10% körüli hozamot ért el, ez pedig elég szignifikáns különbség.

A befektetők mentsvára az lehetett volna, hogy Donald Trump úgyis figyeli a piacokat, és az amerikai tőzsdeindexek alakulása számára egy olyan viszonyítási pont, amelyhez megpróbál igazdoni. Ehelyett teljesen máshogyan alakult a világ. Ahol fát vágnak, ott bizony hullik a forgács alapon, az elnök azt vallja (most), hogy változóban a gazdaság, és ennek bizony vannak rövidtávú negatív hatásai. Például az, hogy derékig gázolunk a forgácsban. Később azonban majd minden jobb lesz, amit majd a vámok, az alacsonyabb hadiipari kiadások, a bezárkózás, azaz, hogy majd mindent megtermelünk magunknak, hogy újra felépítjük az ipart, és szolgáltató gazdaságból termelő gazdaság leszünk – ezek hoznak el. Ez működött is. Úgy 50-100 éve.

Ma pedig más működik. Jelenleg éppen az, hogy a kanadai acéltermékekre kivetett vámnak is lehet már napon belüli chartot rajzolni. Itt látható: 25%-on nyitott, 50% volt a teteje napközben, és nap végén ismét 25%-on zárt… Mindez persze vicc, de jól szemlélteti az extrémitást.

De mit látunk ma? Európában számos iparág részvényei, véleményünk szerint túllőttek a célon. A hadiipari papírok extrém emelkedésben vannak. A német Rheinmetall egy negyedév alatt majdnem megduplázta árfolyamát, de a bankok is 20-50%-os pluszban várják a folytatást. Kezd normalizálódni az autógyártók árfolyama is, a Mercedes, BMW és VW-ből is remélhetőleg kiárazódik az a téves elképzelés, hogy ezekre az autókra a jövőben már nem lesz szükség, mert jönnek a feltörekvő márkák. Természetesen mi sem látjuk a jövőt, de az utóbbi években amúgy is jellemző, hogy az extrémitások dominálnak. Nincs átmenet, valami vagy fekete vagy fehér. Erre volt jó példa az autóipar elmúlt pár éve is. De nem csak a német papírokat érdemes megemlíteni. Franciaországban is hasonló a helyzet, azzal fűszerezve, hogy ott még egy kis politikai balhé is nyomasztotta az árfolyamokat. A párizsi tőzsdén is a hadiipari cégek és a bankok vitték a prímet az elmúlt 2-3 hónapban. Mindezek ellenére azt gondoljuk, hogy a jövőben a francia piac magasabb bétával kereskedhet a többi európai piaccal szemben, így akár nagyobb hozam is realizálható.

Az USA piacain tapasztalható korrekció azonban még jól is elsülhet, feltéve, ha a vállalati eredmények nem romlanak. Ebben az esetben a feszített árazás enyhülhet, és bár az még egy 20%-os esés ellenére is bőven az európai felett járna, azt el kell fogadni, hogy a tengeren túli piac mindig is drágábban forgott a világ többi részéhez viszonyítva. Nem mellesleg, ha a történelmet tanulmányozzuk, akkor az is látható, hogy olyan időszakban, amikor nem volt recesszió, és a piac több, mint 10%-ot esett 3-6-12 hónapos időtávon, a befektetők nem jártak rosszul (alábbi ábra).

A másik katalizátor lehet, hogy a csodálatos hetes (mi maradunk a FANG gyűjtőnévnél) értékeltsége 4-5 éve nem látott „mélységekbe” került (következő ábra). Az Amazon-t, Apple-t, META-t, Alphabet-et, Microsoft-ot, hogy csak az öt legfontosabbat említsük, régen lehetett ilyen árazással megvenni. Ha pedig hozzátesszük azt, hogy a ma ismert és széles körben használt vállalatértékelési módszerek nem is valószínű, hogy jól fejezik ki ezen papírok értékeltségét, akkor még pazarabb értékeltségi szintekhez jutunk. Például, ha a Microsoft eredménykimutatását korrigáljuk például a kutatás és fejlesztés és marketing költségekkel, akkor a jelenlegi 31-es P/E arány rögtön 26-ra csökkenne, az előretekintő P/E-je pedig 26-ról 21-re. De ahogy Art Cashin egyszer mondta: „Soha senki sem döntött még a számok alapján. Az embereknek sztori kell.”

A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.