Tsundoku, egy japán kifejezés, amely arra utal, amikor valaki temérdek könyvet vásárol, majd egymásra pakolva hagyja őket, többnyire olvasatlanul. A bibliomániával ellentétben, amely a könyvek gyűjtésének megszállottsága a gyűjtemény kedvéért, a „tsundoku” általában nem hordoz negatív felhangot Japánban. Gyakran a könyvbarátok körében elterjedt szokás, amely az intellektuális kíváncsiságot és a potenciális olvasási élményeket tükrözi. Tehát sok esetben olyan könyvek, amelyek sohasem kerülnek kézbe.
És ennél már csak Arthur Schopenhauer megy messzebb a nem olvasás művészetével: „A nem olvasás művészete nagyon fontos. Abból áll, hogy nem érdeklődsz semmi iránt, ami egy adott időpontban a nagyközönség figyelmét felkelti. … A jó könyvek olvasásának előfeltétele, hogy ne olvassunk rosszakat…” És igaz ez arra is, amikor valaki tömegeket próbál meggyőzni a világról alkotott előrejelzéseiről és várakozásairól, mert ennek egy célja van, hogy úgy gondolkozz, mint ő.
Visszatérve a mesterséges intelligenciához, a Szilícium-völgyi vezetők, cégtulajdonosok, „látnokok” azok, akik újra akarják alkotni valamilyen formában a világot. Sokak szerint az első olyan generáció a hidegháború óta, akiknek tényleg van némi tapasztalata, hogyan lehet egy jobb jövő építeni. Olvasói, vagy legalábbis tulajdonosai azoknak a könyveknek, amelyek a társadalmat és a történelmet nem a mérnökök vagy kapitalisták perspektívájától vizsgálják. És hogy mi találunk itt? Életrajzokat (amely az egyik legmegtévesztőbb műfaj, sok esetben nem több, mint valakinek a „best of” pillanatai), történeti írásokat, regényeket, valamint filozófiai, társadalomtudományi, pszichológiai műveket. Olyan bestsellereket, mint M. Robert Pirsingtől az A Zen és motorkerékpár ápolás művészete, vagy Ayn Rand-tól az A veszett világ. Nem mondunk nagy újdonságot azzal, hogy ezek közül egyik sem a technológia vagy mesterséges intelligencia témakörével foglalkozó írás. Míg az előbbi elmélkedés az emberi civilizáció mai sorskérdéseiről, addig utóbbi a jó és rossz filozófiai kérdésével foglalkozik akció-thriller formában. De megtalálható itt az A gyűrűk ura, az Az önző gén vagy éppen Steve Jobs önéletrajza is.
Ez a „könyvgyűjtemény”, amit csak Szilícium-völgyi kánonnak aposztrofálnak, rendkívül heterogén, így az a feltételezés, hogy ezek tartalmát megismerve kiismerhető egy technológiai cég vezetőjének célja vagy az, hogy a Szilícum-völgy mit szeretne elérni, nehezen elképzelhető. Nem az az érdekes Amerika ezen területén, hogy mit olvasnak, még ha abból hangzatos idézeteket ki is lehet emelni, hanem az, hogy ez a régió megőrizte az amerikai múltnak azt a sajátosságát, hogy jellegzetes személyi attitűdök alapján cselekedjen. Mert az elődök a 19. és a 20. században lakatlan régiókat népesítettek be, nemzeti irodalmat és kultúrát teremtettek, és forradalmi technológiákat találtak fel. Történelmünk során az amerikaiak kevéssé értékelték a kézműveseket vagy az arisztokráciát. Az előbbi látszólag anélkül dolgozik, hogy meggazdagodna, az utóbbi pedig egyáltalán nem dolgozik. Az ambiciózus amerikaiak hajlamosak a sikert az összes életenergiájuk nyilvánosan látható ráfordításaként tekinteni.
Ugyanakkor a hétköznapi amerikaiakhoz hasonlóan a Szilícium-völgy elitjei is könnyen váltogatnak különféle ideológiák között, amelyeknek szigorúan intellektuális szempontból összeegyeztethetetlennek kellene lenniük. Az egyik pillanatban függetlenek, a következőben pedig azon dühöngenek, hogy a Védelmi Minisztérium nem vásárolt eleget fegyvereikből.
Ez mind az, aminek jelentős hatása van az MI vállalatok vezetőinek beruházási döntéseire, és így a mi előrejelzéseinkre is, miközben azzal is számolnunk kell, hogy valaki majd felkavarja a pocsolyát, hogy az mélyebbnek tűnjön. És mindeközben, 2026 januárjában ismét emelkedett azon adatközpontok száma, amelyek kivitelezését törölték, de legalább elnapolták (ábra).
A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.
