Recesszió Amerikában? Mit kezdjünk az atlantai FED modelljével?

A tengerentúlon a napokban láttak napvilágot az első cikkek, amelyek az atlantai FED GDPNow modelljére hivatkozva belengették a zsugorodó GDP lehetőségét 2025 első negyedévére. Akkor még csak egy „szolid” -1,5%-os csökkenést projektált a modell, március 3-ra ez azonban -2,8%-ra fokozódott. De mit is jelent ez, és mit tegyünk a portfóliónkkal, ha valóban bekövetkezhet egy amerikai recesszió?

GDPNow – „valós idejű” becslés a bruttó hazai termékre

GDP adatok ritkán érkeznek, ezek úgynevezett alacsony-frekvenciás adatok; egy-egy adatközlésre negyedévente kerül sor (figyelmen kívül hagyva a revíziókat), és ekkor derül fény az előző periódus gazdasági teljesítményére. A 2025 első negyedéves GDP-re vonatkozó számokat például 2025.04.30-án teszi majd közzé az Amerikai Gazdaságelemző Intézet (US Bureau of Economic Analysis) – azaz még közel két hónapig nem tudjuk meg, hogy teljesít az Egyesült Államok. Erre az adatszomjúságra igyekszik választ adni az atlantai FED a GDPNow nevet viselő modelljével.

A modell lényege, hogy a magasabb frekvenciás, gyakrabban napvilágot látó adatok segítségével becslést tegyen a GDP aktuális negyedévben várható alakulására. Tehát valójában nem egy előrejelzésről (forecast) beszélünk, hiszen nem a jövőt próbálja kitalálni: nem a következő évi GDP-t jósoljuk meg. Az aktuális makro-adatokból tesz megközelítő becslést az aktuális GDP-re, ezt a folyamatot „nowcasting” névvel szokták illetni.

A modell komponensei: februárban óriásit zuhant az export

Ahhoz, hogy megértsük a március 3-án közzétett -2,8%-os értéket, érdemes részelemeire bontani a modellt. Szerencsére az atlantai FED módszertana abszolút transzparens, így minden paramétert látunk, ismerünk.

Kiadás-szemléletű megközelítés mellett az alábbi komponensekre bonthatjuk a bruttó hazai terméket:

• Fogyasztás
• Beruházás
• Készletek változása
• Állami kiadások
• Nettó export

Ezeket persze tovább cizellálhatjuk, így például a beruházásnál különbséget tehetünk lakossági- és nem lakossági szereplők között. Így kapjuk meg azt a hat komponenst, aminek aktuális alakulására igyekszik becslést adni a GDPNow modellje.

Az atlantai FED módszertanával január 31-ig visszamenőleg kaphatunk képet arról, hogy állhat most a gazdaság. Minden új időpont egy-egy adatközléssel esik egybe.

Az ábrán leginkább szembetűnő február 28-i napon a januári amerikai külkereskedelmi mérleg került nyilvánosságra, ami a konszenzus szerint várt 116 milliárd dolláros deficit helyett 153 milliárd dollár volt, azaz közel 32%-kal rosszabb lett. Ez a várakozásoknál jelentősen rosszabb adat épült be a modellbe, és ennek köszönhetően az első negyedéves GDP nettó export komponense -0,41%-ról -3,70%-ra csökkent.

Márciusban a fogyasztási komponens gyengülésére utaló adatok rontották a képet

Az export komponensen felül az amerikai fogyasztás állapotát szemléltető makroadatok is negatív meglepetéseket tartogattak. A március 3-án közzétett februári feldolgozóipari beszerzési menedzser index 50,3-as értékével alulmúlta a várakozásokat (50,5), és az építőipari kiadások a várt stagnálás helyett 0,2%-os zsugorodást könyveltek el. E két adatnak köszönhetően változott az addig +0,87%-os GDP komponens +0,01%-ra.

Bár csúnyák a számok, korai még temetni a negyedévet

A vártnál sokkal rosszabb januári külkereskedelmi mérleg és a gyengülés jeleit produkáló fogyasztás okot adhat az aggodalomra, de még nem kiálthatunk recessziót. Egyrészt javában zajlik a negyedév, és április végéig akár pozitív(abb) számok is érkezhetnek. Másrészt a modell ilyen messze az GDP adatközléstől még igencsak pontatlan; az atlantai FED statisztikái alapján 50 nappal a bruttó hazai termék publikálása előtt 1,6% a tévedés átlagos mértéke. Ez egyébként egy hónapnál 1,2%-ra, egy hétnél 0,86%-ra csökken. Harmadrészt pedig nem ez az egy modell létezik: a New York-i FED saját számításaival igyekszik boldogítani a piacot, ők pedig február végén még 2,94%-os GDP növekményt kalkuláltak az első negyedévre.

Van logikus magyarázat

Az összképet leginkább lerontó külkereskedelmi mérlegre könnyen találhatunk magyarázatot: az amerikai vállalatok közül sokan előrehozhatták a külső piacokról történő beszerzéseiket, import tevékenységüket. Tették mindezt azért, hogy még a Trump által belengetett, és márciustól életbe lépő vámok előtt olcsóbban beszerezhessék a működésükhöz szükséges alapanyagok, termékek egy részét. Lehetséges tehát, hogy a februári mérleget is rontani fogja a vártnál nagyobb import és relatíve gyengébb export, de a vámok márciustól érvényes hatása némileg ellensúlyozhatja ezt a komponenst a negyedév végére.

Mi a teendő, ha hiszünk a modellnek? Vagy éppen, ha nem?

Ha nem hiszünk a modellnek, könnyű a dolgunk – ignoráljuk. Ez nem feltétlenül bölcs dolog, hiszen a körültekintő befektető igyekszik a lehető legtöbb forrásból tájékozódni, és a szerzett információkat hasznosítani. Jelen esetben egy óvatosságra okot adó indikátorral találkozunk, amit persze helyén kell kezelni. Egy modell miatt ugyan nem boríthatjuk fel a hosszú távú allokációnkat, de gondolatokat ébreszthet bennünk.

Jó esetben a felébresztett gondolat a következő lesz: a portfólióm mely komponensei a leginkább kitettek arra az eshetőségre, ha az amerikai GDP valóban a vártnál rosszabb lesz?

Óvatosan a ciklikus sztorikkal!

A ciklikus szektorokra vonatkozó kitettségeinket érdemes felülvizsgálni. Ilyenek lehetnek a ciklikus fogyasztással kapcsolatos részvények, az energia- és olajipari, vagy épp pénzügyi vállalatok. Nagy valószínűséggel ezek a szektorok nagyobb veszteséget szenvednének el a gazdaság lassulásakor, mint a defenzív társaik, például az egészségügy vagy az alapvető fogyasztási cikkek iparágai.

Ezen kívül a kis cégek sem szoktak jól teljesíteni reálgazdaság lassulásakor: az üzleti ciklusra érzékenyebb kisvállalatok profitabilitása kisebb behatásra is jelentősebben romolhat, ráadásul nagyobb mértékű eladósodottság is szokta jellemezni őket – ami növeli a csődkockázatot. Bár értékeltség alapon nem tűnnek kedvezőtlennek, az elővigyázatosság révén érdemes lehet limitálni ezt a kitettséget.

A recessziótól ténylegesen tartó befektetőknek tehát megfontolandó lehet defenzívebb irányba mozgatni a részvényportfóliót.

Bátrabban a kötvényekkel!

Profitálhatunk a befektetői kockázatkerülésből közepes és hosszabb lejáratú amerikai államkötvényekkel, mint egyfajta menekülőeszközök. Ha romlik a hangulat (és romlanak a makroadatok), jogosan feltételezhetjük, hogy a FED elmozdul a támogató monetáris politika irányába, azaz intenzívebbé válnak a kamatvágások. Ekkor a befektetők keresik a biztonságos instrumentumokat, vásárolják az amerikai kötvényt, lejjebb tolják annak hozamát, és feljebb az árfolyamát. Itt fontos megjegyezni, hogy kellemetlen helyzetben találhatjuk magunkat akkor, ha a gyengülő gazdaság mellé stagnáló vagy emelkedő infláció párosul, mivel ez megnehezítené a jegybank dolgát. Ha ettől tartunk, nyúljunk reálkötvényekhez: ezek az infláció-kapcsolt államkötvények, amik a mindenkori reálhozam alakulására érzékenyek. A kulcs adat, amelyre figyelnünk kell, az úgynevezett „breakeven” infláció. Jelenleg az 5 éves breakeven 2,53%, azaz ha ezt meghaladó átlagos drágulásra számítunk a következő fél évtízedben, jó választás lehet a reálkötvény.

Ugyanakkor a vállalati kötvények oldalán is akadhat teendőnk: az úgynevezett magas hozamú kötvények fokozottan érzékenyek a kockázatvállalási hajlandóságra. Ha romlik a hangulat, akkor emelkedik a kockázati felár, és esik a magasabb hozamot ígérő, kevésbé biztonságos kötvények ára. Ez a specifikus kötvénykitettség így kevésbé kívánatos, ha óvatosabb irányba terelnénk portfóliónkat.

Maradjunk portfólióban, ne temessük Amerikát!

Az Egyesült Államok a világgazdaság egyik legjelentősebb motorja, és a tőkepiacok egyértelmű főszereplője. Még akkor is, ha lesz egy-két rossz negyedév, nem érdemes mellőzni a stratégiai portfólióból. Bánjunk vele okosan, szelektáljunk aktívan, adott esetben súlyozzuk alul (hiszen a világpiaci 70%-os arányához képest van hova). Ha portfólióban gondolkodunk, hosszú távon alig tévedhetünk. Ezzel a szemléletmóddal biztosan nem egy év alatt fogunk meggazdagodni, de minden esély megvan a komolyabb veszteségek elkerülésére, miközben vagyonunk reálértékét tartósan növelhetjük – ezzel biztosítva befektetési céljainkat.

A fenti cikk marketingközleménynek minősül, mellyel kapcsolatban ajánljuk olvasóink figyelmébe az itt elérhető jogi tájékoztatót.