„Nekem a Balaton a Riviéra” – és tényleg, a magyar tenger népszerűsége még mindig kikezdhetetlen a hazai nyaralóingatlanok piacán, a keresletet pedig egyszerre hajtják a pihenésre vágyó családok és a befektetési célú vevők. Ugyanakkor a népszerűségnek ára van: a túlárazottság problémája évek óta jelen van a nyaralóingatlanok piacán is. Egyes településeken a négyzetméterár már a budapesti árszintet is túllépi, miközben a szezon rövid, a kihasználhatóság pedig erősen időjárásfüggő. Igaz, a Covid-járvány óta egyre többen tartózkodnak állandó jelleggel a Balaton-parti ingatlanjukban.
A Velencei-tó hasonló helyzetben van: bár kisebb, de a fővároshoz való közelsége és a meglévő infrastruktúra miatt továbbra is élénk az érdeklődés a környék iránt. A Tisza-tó ezzel szemben alacsonyabb árszintet kínál, esetében elmondható, hogy kevésbé „presztízs”, mint inkább „életstílus” alapú döntés születik a vásárlásnál, és továbbra is sokkal meghatározóbb a rekreációs célú ott tartózkodás.
De vajon mi történik akkor, ha a nagy tavakhoz való ragaszkodást egy kicsit elengedjük? Vagy ha nem vagyunk hajlandók a Balatonon 60–80 millió forintot fizetni egy közepes állapotú nyaralóért? Jó hír, hogy egyre több vevő gondolkodik így, és ezzel párhuzamosan új térségek is felkerülnek a nyaralóingatlanok térképére. Kihívókban nincs hiány.
Csend, panoráma, zöldövezet: új kedvencek a nyaralópiacon
Az újdonsült nyaralóvásárlók ma már egyre többször keresnek alternatívát: olyan helyszíneket, amelyek nemcsak árban kedvezőbbek, de karakterben is mást kínálnak, mint a nagytavak melletti klasszikus időtöltés.
Ott van például Hévíz, amely nemcsak gyógyvize miatt vonzó, hanem az egész évben aktív turizmusa miatt is. A környéken 30 millió forint körül már lehet találni kisebb, de igényesen kialakított hétvégi házakat. Hasonló árakkal dolgozik a Bánki-tó környéke is, amely a nyár legmelegebb heteiben valóságos menekülőhely a fővárosi hőség elől. Ugyanez igaz Orfűre is, ahol Pécs közelsége és a Mecsek hegyei adják meg azt a pluszt, amitől az ott tartózkodás igazán élményszerű lehet.
A Dunakanyar régió – különösen a Szentendrei-sziget északi része, például Tahitótfalu, Pócsmegyer és Surány –, valamint a Csepel-sziget vízparti települései, mint Szigetmonostor, Szigetcsép, Szigetszentmárton vagy Lórév mára igazi „rejtett kincsnek” számítanak. A desztináció nemcsak azért népszerű, mert 40-50 perc utazással eljuthatunk Budapestre, hanem mert az utóbbi években egyre több útfejlesztés történt, illetve híd épült a térségben, mely mindeközben megőrizte természetközeli és vízparti környezetét. A Csepel-szigeten, a Ráckevei-Duna partján például egy 50 nm körüli, hangulatos, felújított nyaraló saját stéggel már 28–32 millió forintért elérhető. Ez az ár a Balaton partján egyszerűen elképzelhetetlen. Aki tehát nem vágyik a balatoni forgatagra, de ragaszkodik a vízhez, a nyugalomhoz és a főváros közelségéhez, annak ez ideális alternatíva lehet.
Aki igazán felfedező típus, még tovább is mehet: az Esztergom-Kertváros és Dorog között található Palatinus-tó például egyre népszerűbb a helyiek körében, de országos ismertséget még nem nyert, ezért itt az árak is barátságosabbak. Ugyanakkor egyre többen fedezik fel az elmúlt évtizedekben létesült nagyobb bányatavakat, amelyek partját mára birtokba vette a természet, hamisítatlan zöld környezetet kínálva. Hasonló a helyzet a Délegyháza határában található, egy népszerű fürdőzőnek is helyt adó Rukkel-tóval, amely szintén a budapesti agglomerációban található, de nyaralófunkció szempontjából sokáig alulértékelt volt.
S akkor nem beszéltünk még azokról a belföldi célpontokról, ahol nincs ugyan vízpart, de annál több a zöld: a Mátra, a Börzsöny, vagy épp a Bakony mára újra vonzó célponttá vált azoknak, akik valódi nyugalmat keresnek. Egy bakonyi, erdőszéli, komfortos nyaraló Bakonybélen vagy Zircen például már 22 millió forint körül is elérhető, miközben a túraútvonalak, kerékpáros lehetőségek és helyi gasztronómia garantálja az aktív kikapcsolódást.
Kiemelt célpont marad a Balaton, de már nem az egyetlen választás
Nem kétséges, hogy a Balaton továbbra is a hazai nyaralóingatlan-piac legkeresettebb lokációja marad. Az is jól látszik viszont, hogy a nyugati országrész turisztikailag frekventált térségei – a Fertő-tótól kezdve a Zala megyei dombvidékekig – egyre szorosabban zárkóznak fel árban is. Ezzel szemben Kelet-Magyarország egyelőre egy kategóriával lentebb helyezkedik el: itt még mindig több lehetőség van ár-érték arányban jó döntést hozni, a kereslet lassabban nő.
A legfontosabb tanács azoknak, akik most nyaralót szeretnének venni, hogy először pontosan gondolják végig, mire is van szükségük. Kell-e a vízpart, vagy inkább a csendre, zöldre, panorámára vágynak? Szezonális vagy egész éves használatban gondolkodnak? Hosszú távú használatban gondolkodnak, vagy befektetési céllal vásárolnak? Ezek a kérdések sokkal inkább meghatározzák a választást, mint az, hogy „Balaton vagy nem Balaton”. Az ingatlanpiac mindig mozgásban van, de a jó nyaralóhoz vezető út nem feltétlenül az M7-es autópályán kezdődik. Érdemes nyitott szemmel járni.
A nyaralóvásárlás nemcsak életmódbeli, hanem befektetési döntés is. Az olyan térségek, ahol a turisztikai infrastruktúra éppen fejlődési pályára áll – legyen az egy új gyógyfürdő, borturisztikai program, vagy éppen a kerékpárhálózat fejlesztése –, hosszú távon is értéknövekedéssel kecsegtetnek. Ha valaki most lép be ezekbe a régiókba, az később örülni fog, hogy időben váltott.
Szerző: Pásztor András, Fundamenta Értéklánc ügyvezető
